Százötven évvel később egy domonkos szerzetes, Benedictus, az altemplom feltárásakor különös kőajtóra bukkant.
Az ajtó mögött fekete szarkofág, rajta rovásjelek. A király szimbóluma hiányzott róla — helyette csak egy üres madársziluett díszelgett. A szerzetes feljegyzései szerint a levegő ott „nehéz és édes” volt, és minden hang visszaverődött, mintha maga a föld hallgatózott volna. A kő mellé egy könyvet is talált: a borító fekete volt, a lapok sötétvörösre színeződtek az időtől. A könyv első lapjára ennyi volt írva: „Aki e sorokat olvassa, ne keresse a koronát, hanem a pulzust. Mert Magyarország szíve nem a fejben dobog, hanem a mélyben.” Benedictus a könyvet elzárta, s titokban elküldte a pápai könyvtárba. A legenda szerint azonban a könyv soha nem érkezett meg Rómába. Eltűnt valahol az úton — talán egy kolostorban, talán a Duna mentén. Talán valaki más megtalálta, aki ismerte a jeleket. És a Fekete Könyv újra várni kezdett. |