A Karmelita Kolostor mélyen fekvő, szigorúan titkos pánikszobájában aznap hajnalban különös értekezletet tartottak.
A miniszterelnök az asztalnak támaszkodva állt, és a hozott jelentést hallgatta. – Nem a budai vár alatt van, amit keresünk – mondta az ezredes. – A hírszerzés különleges egysége szerint valaha egy pálos szentély volt ott. Biztonsági okokból újra lezártuk. - Jó híre is van? - kortyolt a kávéjába a miniszterelnök. Az ezredes nyelt egyet. - Igen, uram. A beépített emberünk beszélt. Hogy az ereklye meglegyen, három dolgot kell megtalálni : a Fekete Könyvet, annak útmutatásai szerint valamit, amit a „király vérének” hívnak, és ez utóbbit el kell vinni oda, ahol az ereklye rejtőzik. Csak ha a király vére ott van, azon a helyen, az mutatja meg az ereklye pontos rejtekhelyét. A miniszterelnök lassan bólintott. – És a Tisza-pártiaknál van az a dolog? – Igen. Magyar Péter megtalálta Egerben. És most úton vannak Esztergom felé. Ott lesz az ereklye. – Akkor mi is oda megyünk – mondta a miniszterelnök. – Azonnal induljanak. De ne a felszínen. Menjenek a vár régi alagútjain keresztül, a várhegy gyomrán át. Ott senki sem zavarja meg a történéseket, ha... történne valami. Horváth nem kérdezett vissza. Tudta, mit jelent ez a „ha”. |