Az alak sokáig nem szólt, csak nézte.
Végül lassan felemelte az egyik kezét. - Azt mondom … : - kezdte, de ebben a pillanatban fény villant a folyosó kanyarulatában. Péterék hátranéztek. A kanyarulatból, a sötétből előbukkanó kommandósok gyűrűjében egy férfi tűnt fel. Teste árnyékba borult, de arcát mindenki felismerte volna. Réka eltátotta a száját. Péter mozdulatlanul, kifürkészhetetlen arccal nézte a miniszterelnököt. Az ugyanolyan arckifejezéssel nézett vissza rá. Ekkor, valahonnan nagyon mélyről, halk, de egyre erősödő, ütemes hang kezdett hallatszani. Az Őrző elmosolyodott. Pár másodperc múlva már mindenki hallotta, összetéveszthetetlenül. A mozaikos terem mögötti barlangfolyosó mélyéről mintha égő tüzek falra vetülő, lobogó árnyéka látszott volna, és a mélyből valami felhangzott. Egyetlen, leírhatatlan hangú, hatalmas dobbanás. Mintha az ország szíve dobbant volna. |