Magyar Péter elgondolkodva nézte a vele szemben ülő férfit.
- A Fekete Könyv a királyi pecsét alá került – mondta neki az. - De nem az egyházé lett — István nem engedte. „Nem Isten szava ez” – mondta, „hanem valami, ami előtte volt.” A titkokat három emberre bízta: egy kőművesre, egy papra és egy katonára. Hármójukat külön-külön hívatta magához, s mindegyiknek csak egy részletet adott át. A kőművesnek a rejtekhelyet. A papnak egy medált. A katonának a Könyvet. Az én egyik ősöm volt a katona. Péter elgondolkodva nézett a férfira. - A másik kettő… Ekkor, a mélyen fekvő kazamatajáratok alól hirtelen mintha dobbanás hallatszott volna. A férfi lenézett a földre, és sietve felállt. - Mennünk kell -mondta röviden. |