Az első éjszakai műveletet november végére tűzték ki.
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat pincéjében berendezett ideiglenes központban régészek, kódfejtők és hivatásos hírszerzők dolgoztak együtt – mind titoktartási szerződéssel. A dokumentumokon semmi sem utalt a valódi célra: „Történelmi Műtárgyvédelmi Program” – ez volt a fedőnév. Az egyik falon egy régi térkép függött, a Kárpát-medence elnagyolt rajza. A térképen piros fonalak és tűk hálózták be az országot: Esztergom, Pannonhalma, Pilisszántó, Dobogókő… És egy furcsa, fekete X, épp a budai Vár alatti barlangrendszer közelében. A projekt vezetője, dr. Váradi Júlia, a Széchényi Könyvtár történésze volt. Őt kérték fel arra, hogy ősi kéziratokban, krónikákban, apokrif forrásokban kutasson a nyomok után. – A legkorábbi említés 1224-ből származik – magyarázta a gyűlésen. – Egy pannonhalmi szerzetes krónikájában olvasható: „Az égi madár árnyékában rejtezik az ország szíve, s aki megtalálja, annak uralma lesz a földön és az alatta húzódó világ felett is.” – Az alatta húzódó világ? – kérdezte a tábornok. – Igen – bólintott Júlia. – Ez többször visszatérő motívum. Úgy tűnik, a tárgy – vagy ereklye – valahol a föld alatt van elrejtve. Több forrás szerint egy barlangban, vagy alagútrendszerben. Az ezredes bólintott. – És ha megtaláljuk? Júlia elmosolyodott, de a mosolyában félelem bujkált. – Akkor lehetséges, hogy nem mi döntünk többé arról, mi történik. |