A budai Vár alatt hideg, nedves levegő gomolygott.
A barlangrendszer egyik lezárt szakaszát újra megnyitották — hivatalosan „stabilitási vizsgálat” címén, valójában a Turul-projekt terepi egységének bevetése volt. A csoportot dr. Váradi Júlia vezette, mellette katonák, geológusok és két civil szakértő haladt: egyikük a Honvédelmi Minisztérium alá rendelt archeológus, a másik egy hallgatag férfi, akiről senki sem tudta pontosan, kinek dolgozik. – A barlang ezen része 1944 óta zárva van – mondta Júlia, miközben a fejlámpáját igazította. – A háború alatt katonai raktárként használták, de az archívumok szerint valamiért lezárták, és utána senki sem tért vissza ide. – Mert omlásveszélyes – jegyezte meg az ezredes. – Nem csak azért – felelte a nő halkan. – A záródokumentumon ott volt egy pecsét: Országos Műemlékvédelmi Hivatal – spirituális veszély miatt lezárva. A katonák egymásra néztek. – Spirituális…? – A negyvenes években volt egy belső irányzat a kormányban, amely hitt a föld energiáiban – folytatta Júlia. – Úgy gondolták, bizonyos helyeken erővonalak keresztezik egymást, és ezeknek fizikai hatása is van. Az egyik katona keresztet vetett. A hallgatag férfi azonban csak mosolygott, és megszólalt: – Akkor jó helyen járunk. |