Az eső egész nap verte Szolnokot. A Tisza partján a szél csípős volt, a város pedig úgy aludt,
mint aki már régen lemondott arról, hogy valaha fontos legyen.
Magyar Péter nem az ismert útvonalon érkezett. A főtérről nem látta volna senki, mert a hátsó utcákból érkezett, a kihalt Tisza-parton, a régi vasútállomás mögül. A baseballsapka mélyen a szemébe húzva, a sál az arcán, kabátja elnyűtt – senki sem gondolta volna, hogy a férfi, aki egyedül sétál a város esőáztatta utcáin, Magyarország kormányzására készül. Most csak egy árnyék volt, aki titkot keres. A férfi, akivel Magyar találkozni jött, már várt rá a megbeszélt helyen. Márkus Ágoston, egykori régész, titkosszolgálati ügynök és – a titkosszolgálat jelenlegi álláspontja szerint – „nem megbízható személy”. Vastag kabátos, borostás alak volt, kezében kávéspoharat tartott, de nem ivott belőle. Csak nézte a gőzt, mintha az is titkokat rejtene. – Köszönöm, hogy eljött – mondta. – Tudja, az ember nem sokáig marad életben, ha ilyesmiről beszél. – Nem akarom, hogy a nevét feljegyezzék – felelte Magyar. – Csak azt mondja el, amit tud. A férfi bólintott. – A Turul-projekt nem legenda. A miniszterelnök személyesen hagyta jóvá. Egy kézirat alapján dolgoznak, amit a Széchényi Könyvtár kézirattárából szereztek meg. Valami szerzetesi krónika… 14. századi. A szöveg szerint létezik egy tárgy, amit „az ország szívének” neveznek. – Mit jelent ez? – A legenda szerint, aki birtokolja, az uralja a földet és a lelkeket, akik azon a földön élnek. De ez nem szimbolikus, uram. Ez szó szerint értendő. – Tehát ön szerint ez… egy fegyver? – Vagy annál is több. Valami, ami kapcsolatban áll a föld energiáival, az ősi erővonalakkal. – És mit akarnak vele tenni? A férfi lehajtotta a fejét. – Megváltoztatni a választás kimenetelét. Nem politikai úton, hanem… más módon. – És tudják, hol keressék? – Még nem. De nagyon közel járnak. – Akkor nekünk is sietni kell – mondta Magyar halkan. A férfi kissé sápadtan, nedves esőkabátjának zsebéből előhúzva szorította meg a kulcscsomót. - Így van – felelte. - Menjünk le. |