Fent, a Tisza-parton, a város álmosan pihent.
Az eső abbahagyta, és a folyó tükre feketévé vált, mint a tinta. Aki akkor éjjel arra járt, talán hallhatta a mélyből felzengő halk, tompa zúgást. De senki sem beszélt róla másnap. Mert Szolnok mélyén – ahol a kő rétegei alatt régi idők szavai alszanak – vannak titkok, amikről még ez a történet sem beszélhet. |