Késő estére járt már, mikor a munkaügyi hatóság emberei végre távoztak az étteremből.
Regi és Betti fáradtan nézték a teraszról, ahogy az ellenőrök utolsó autójának lámpája is eltűnik az étterem sarka mögött.
- Hát – mondta Betti – ez kemény nap volt… - Az – helyeselt Regina, kifújva a füstöt. Pár másodpercig hallgattak. - Az összes gépet kihúzták a konnektorból. Azonnal le kellett volna állnia a grillnek...érted, abban a pillanatban! Mégis tovább működött, és nem engedte el a srácot, nem nyílt fel… - mondta halkan Regi. - Igen – fújta ki a füstöt Betti – hallottam, az irodában is ezen tanakodtak. Hogy ez mégis hogy történhetett meg…Aztán meg, hogy hogyan kéne eltussolni. Rohadékok… - fújta ki a füstöt fáradtan. - Láttunk már itt azért pár balesetet - igazította meg Regi a haját. - Amikor annak a lánynak a kezét összeégette a kávégép gőze, mert Ági, tudod, a régi műszakvezetőnk, akit kirúgtak, azt mondta neki, hogy használja nyugodtan hibásan is...vagy amikor az a másik hülye müszi belevágta az olajkádba a burgonya mellé a vízzel teli poharat, mert a konyhások be merték vinni magukkal, mert nem volt idejük kijárkálni inni...vagy amikor az előző étteremvezető, tudod, aki mindig mondta a diáklányoknak, hogy ha nem dolgoznak gyorsabban, alájuk fog nyúlkálni, na amikor az „viccből” meglökte valamelyik lányt és az meg rátenyerelt a grillre... egyik se volt annyira borzalmas, mint ez a mai. - Mit vársz egy olyan helytől, ahol annyira spórolnak, hogy a biztiőrt küldik el a kocsijával az árut szállítani, mert sajnálják a pénzt egy hűtőkocsira? - nevetett keserűen Betti. - Amúgy, a biztonsági őrről jut eszembe – kapta fel a fejét Regi. - Tegnap azt mondta, hogy tegnap éjjel, amikor lement az A2-re is szétnézni, mintha sikolyokat hallott volna a föld alól. Most meg itt ez a rohadt baleset...Remélem, nem… - Ne fesd az ördögöt a falra! - állt fel Betti. - A boszorkánynak meg a sztorijának vége. - Hát nagyon remélem… - mondta elgondolkozva Regi. |