4. rész - Odakinn leselkedik

12. fejezet

    - A csak főnököknek járó nagy menü ellopása után, becsempészni egy külsőst a mekibe… - csóválta a fejét Betti. - Rossz ómen!

- Örülök, hogy megmaradt a humorérzéked – nézett rá komoran Regi. - Lehet hogy hamarosan szükséged lesz rá…

A két lány, Kitti kolléganőjükkel és az előző kalandjuk során megismert hosszú hajú, szakállas szimbólumkutatóval az alagsor alatti szint, az A2 középső folyosójának közepén álldogáltak. A nyomozóval való beszélgetés után jutott eszébe Reginek, hogy hívják fel a fickót, hátha ezúttal is tud valami támpontot adni. A férfi szívesen ráállt, és mivel amúgy is kíváncsi volt már a legendás hírű épület sok titkot rejtő alagsorára, belement, hogy másnap, az éjjeli órákban, mikor már kezdenek ritkulni az emberek, a lányok titokban becsempésszék őt az épületbe.

- Szóval – igazította meg szemüvegét a magas, nyurga férfi –, valószínűleg van egy másik szertartásterem.

Regi elismerően bólintott magában. Szerette a lényegre törően beszélő embereket.

- Miből gondolja...gondolod? - kérdezte Betti.

- Abból, hogy újrakezdődtek a rémségek. Mivel az előző helyről a legutóbb sikeresen kiűztétek őket, valahol lenniük kell. Valahonnan még a meki vezetőinek is irányítaniuk kell a dolgokat. És az a hely itt kell legyen a közelben.

- A műszakvezetők irodája? - ötletelt Kitti.

Betti legyintett.

- Ugyan…! Sanyi évek óta onnan lopja a dolgozói 20 százalékos kártyákhoz a matricát...még azokat se tudják ott elrejteni, nemhogy bármilyen szertartás kellékeit.

- Tényleg, mi van Sanyival? - kérdezte elgondolkodva Regi.

- Két hete kirúgták – nézett rá Kitti, majd Regi döbbent arcát látva nevetve hozzátette : - Igen, én is meg voltam lepve...de hát, olyan keveset dolgozott, hogy a fél étteremnek fel se tűnt, hogy kirúgták...kábé annyit látjuk most is, mint amikor még itt volt.

- A mocsár!! - kiáltott fel hirtelen Betti olyan hangosan, hogy mindannyian összerezzentek.

- Hagyjál már a hülye mocsaraddal – mondta neki idegesen Regi. - Lehet, hogy csak képzelted. Még senki se látta rajtad kívül… Betti csípőre tette a kezét, és vissza akart vágni, de félbeszakították.

- Akármilyen mocsárba is léptetek, szálljatok ki belőle, és gyertek ide! - hallatszott a folyosóról nyíló egyik helyiségből a szimbólumkutató hangja, akit időközben észre se vettek, hogy eltűnt mellőlük. - Azt hiszem, megtaláltam!

Előző fejezet         Következő fejezet