- Nem, megint nem a boszorkány – mondta mosolyogva a hollófekete hajú nyomozónő.
- Na jó, egyes bűnözők szerint, határeset…
A lányok megkönnyebbülten nevettek fel. A nő mögött kibontakozott Krisztián, a magas, fiatal nyomozó alakja is. - Nem megmondtam, hogy ne kezdjetek semmilyen magánakcióba…? - csóválta a fejét. A lányok szégyenlősen lesütötték a szemüket. Mikor felemelték, a páros mögött már ott látták Anna kolléganőjüket is, akitől nem is olyan rég a busz végállomásánál búcsúztak el. Csak döbbenten lestek. - Te ránk hívtad a rendőrséget, vagy mi? - kérdezte zavartan Betti. - Anna a mi beépített emberünk – mondta a magas nyomozó. - A mitek?? - szaladt fel Regi szemöldöke a homlokára. - Azért dolgozik a mekiben, hogy rátok figyeljen. Jól játssza a szerepét, nem? - De hát még csak… - Tisztában vagyunk a korával – kacsintott a nyomozó. - Nem hivatalos akciókra a feladat szempontjából legrátermettebb embereket alkalmazzuk. Ha valaki kérdezi, akkor ő épp csak erre járt… A lányok döbbenten néztek, hol egymásra, hol a furcsa nyomozótrióra. - És Dzsót hol hagytátok? - jutott eszébe hirtelen Reginek. - Remélem, őrködik! - Az kicsoda? - nézett a nyomozó meglepetten. - Mert nincs itt veletek? - Anna hangjában legalább ugyanakkora meglepetés volt. - Nincs – mondta Regi. - Én azt hittem, hogy odakint… - Kint nincs senki – szólalt meg ekkor a nyomozók mögül, a sötétből egy félelmetes, erős hang. - És ti sem juttok ki innen többé soha. |