- Te komolyan felgyújtottad a meki titkos szobáját?
- kérdezte Regi félig rémülten, félig nevetve az elégedett arccal tébláboló Bettit.
A mekitől kicsit távolabb, az árnyékok közé rejtőzve vártak a vasútállomás kihalt parkolójának közelében. Hogy mire, azt csak Regi tudta, aki nem árulta el nekik, helyette eszeveszett telefonálásba, majd amikor befejezte, eszeveszett cigarettázásba kezdett. - De ezeket kimenekítettem! - vette elő Betti a táskájából, és tekerte ki egy ruhából a nemrég még az oltáron díszelgő csontdarabokat, és a titkos szimbólumokkal telerótt pergament. - A többi odaveszett. Nem kár érte… - Hát, apám, te tényleg utálod azt a helyet… - nevetett Regi. - Most végül is mire várunk? - kérdezte halkan Kitti, aki kezdett megnyugodni a nemrég átélt menekülés után. Már csak hárman maradtak, a szimbólumkutató láthatóan kisebb sokkot kapott az átéltektől, és gyorsan elköszönt a sikeres megmenekülés után. Valószínűleg nem ilyesfajta kalandra gondolt, amikor elvállalta a felkérést. A lányok nem hibáztatták. Sajnos tapasztalatból tudták, milyen különbség van az elképzelt és a valós veszély között. - Szóval, kire várunk? - zökkentette ki Kitti hangja a folyton a távolba kémlelő lányt. Regi felsóhajtott. - Dzsóra. Betti elfintorodott. - Jaj, ne...most komolyan? - Ki az a Dzsó? - kérdezte kíváncsian Kitti. - Ő is mekis volt korábban – felelte Regi. - Csak megszivatta a vezetőség és kirúgták. Már évek óta csak vendégként jár be, és szereti megkeseríteni a műszakvezetők mindennapjait. De ami ennél is fontosabb, hogy jól ismeri a budai hegyeket. Ugyanis ma éjjel oda fogunk menni, véget vetni ennek az egésznek. - Ne bassz – mondta döbbenten Betti. - És mi a jó fenét csinálunk ott? - Ahogy korábban mondtad – mosolygott rá Regi – meg kell semmisíteni az összes, a McDonald's sátánista idézéseivel kapcsolatos dolgot. Ennek a felét ügyesen el is intézted, amikor felgyújtottad a szertartástermet. Már csak a szétszórt hamvak és maradványok maradtak a hegyekben. Azokban a hegyekben, ahonnan eltűntek nemrégiben az emberek, és ahol a mekis főnökeink által megidézett gonosz dolgok megmaradt ereje még működik. Dzsó odavezet minket, és megtesszük ott is, amit kell. - De pont ő…? - húzta a száját Betti. - Jajj, nem kell itt a rossz duma! - mondta Regi. - Most mi van? - nevetett a lány. - Semmi, csak mindig, amikor Dzsóról beszélünk vagy éppen feltűnik, megrándul az arcod. - Nem rándul meg nekem semmim! - tiltakozott a lány hevesen. - De tudod, milyen idegesítő és kiállhatatlan tud lenni! Ha meg is rándul valamim, az csak azért van, mert rájövök, hogy ó, már megint itt van… Ebben a pillanatban Dzsó alakja tűnt fel az épület sarkánál. - Ó, már megint itt van… - mondta egyszerre Regi és Kitti, és a citromba harapott képű Bettit látva elnevették magukat. |