Szakállas segítőjük a koszos, lomos helység egyik sarkában térdelt, és a fal alját tanulmányozta.
- Ezért jó, ha az ember tanulmányozza a történelmet és az ősi írásokat. Itt van, a téglába vésve, csak kicsit le kellett tisztítani. A lányok követték tekintetükkel kinyújtott ujját, és az egyik régi téglában meglátták ugyanazt a szimbólumot, amivel korábbi kalandjaik során már többször találkoztak. A férfi rácsapott a falra, ami kongó hangot adott ki. - Üreges – mondta tömören, és erősen benyomta a megjelölt téglát. A fal egy része elfordult, és mögötte sötét üreg tárult fel. A lányok döbbenten néztek. - Akkoriban még más világ volt, és más építkezési szokások. Az előkelőségek számára úgy építették a nekik szolgáló épületeket, hogy egy titkos vendég, egy esetleges szerető, feltűnés nélkül távozhasson, és hogy a szolgák, az urakat nem zavarva, diszkréten közlekedni tudjanak. És ugye, ez az épület annak idején Sissi királyné fogadóterme volt... - Ez milyen jó – Betti játékosan hol bedugta a fejét a titkos folyosóra, hol visszakapta a lányok felé. - Nem is gondoltam, hogy ilyen titkokat is rejt a mi mekink – heherészett, kilépett a nyílásból, majd újra vissza. Regi lesajnáló tekintettel nézett rá, majd a szimbólumkutatóhoz fordult. - Elképzelhető, hogy ez nem csak menekülőfolyosó, hanem titkos helyiségeket is rejt? - Igen – bólintott a férfi. - Ha még mindig folynak valamilyen módon a szertartások, és ezek okozzák azokat a fura...hm, baleseteket, akkor valószínű, hogy valahonnan innen irányítják az egészet. - Helyes – mosolyodott el a lány. - Akkor gyerünk! - Hová? - dugta ki fejét a falból Betti. - Keressük meg a meki titkos szobáját! |