4. rész - Odakinn leselkedik

10. fejezet

    - Hogy mi mindig ilyen helyeken futunk össze… - nézett fejét csóválva, de mosolyogva Regiékre.

A lányok megkönnyebbülten felsóhajtottak.

- Bemutatom neked Krisztiánt...rendőr barátunkat - kezdte Regi, Kittire pillantva a magyarázatot.

Azonban eszébe jutott a hang.

- Az előbb – nézett fel a nyomozóra – az előbb még volt itt valaki! Közvetlenül mögöttünk szólalt meg, de eltűnt, mire megfordultunk...mielőtt te jöttél.

A nyomozó mosolyogva elővett a zsebéből egy kis fülhallgató-szerű valamit, szájához emelte, és közben a téglák közti repedésre mutatott.

- Bemutatom nektek Mr. Ghostot, a rádiónkat.

A hangja a falból szólalt meg.

A lányok döbbenten bámulták.

- Olyan, mint a CB-rádió – magyarázta a nyomozó. - Ha akarom, hangszóró, ha akarom, mikrofon. Figyeljük az alagutat, több helyen is vannak elrejtve eszközeink, rejtett kamerák is. Azon keresztül láttuk, hogy lejöttetek.

- Az komoly – mondta Regi döbbenten.

- Megmondtuk, hogy nem hagyunk magatokra benneteket. De nemcsak benneteket figyelünk, nehogy bajotok essen, hanem ezt az egész mindenséget is itt lent, hátha visszajönnek azok, akik a múltkori sátánista rituálékat csinálták. Bár erre kicsi az esély. ÉS próbáljuk megtalálni azt a boszorkát is. Arra még kisebb.

- Akkor nyilván tudjátok, miért jöttünk le.

- Persze. Tudunk az újabb fura dolgokról az étteremben, és a balesetekről is. Ezeket akarjátok kinyomozni, szokásotokhoz híven – nevetett a nyomozó.

A lányok kissé bűntudatosan, de megkönnyebbülten vele nevettek.

- És ezeket a leágazásokat – kérdezte aztán Betti – ti zártátok el?

- Némelyiket mi. De van, amit a műszaki felmérők, és az ő csodálatos talajradarjaik természetes omlásnak vagy hasonlónak minősítettek, és azt mondják, a műszerek szerint nincs semmi mögöttük, csak kő meg föld. Az nem a mi művünk.

- Márpedig valamelyik mögött ott az a mocsár! - mondta Regi. - Amibe majdnem belefulladtunk Bettivel.

- Hát igen – válaszolt gondterhelten Krisztián. - De mi nem találtuk meg, nektek pedig fogalmatok sincs róla, merrefelé keressük – tárta szét tehetetlenül a kezét. - Na de ne itt beszélgessünk! Vitassuk meg valami barátságosabb helyen a fejleményeket.

Előző fejezet         Következő fejezet