- A térkép szerint valahol itt történtek az eltűnések! - torpant meg Regi a telefonját vizsgálgatva.
Bár alig egy órája búcsúztak el Annától a buszmegállóban, jó mélyen benne voltak már az erdőben, és az időközben elhagyott, mögöttük lévő hegygerinc eltakarta a város fényeit.
- Hát én is szívesen eltűnnék innen – nézett körbe komoran Betti. A sűrűn álló fák és a burjánzó növényzet miatt nem sokat lehetett látni, még a fejlámpák fényénél sem. - Én is voltam már nyugodtabb – mondta csendesen Kitti. - De most már csináljuk végig! - Térképek...- legyintett lekicsinylően Dzsó. - Mondjuk, most az egyszer eltaláltad...tényleg itt történt mindegyik eltűnés. Betti dühösen nézte, de nem szólt semmit. A három lány kicsivel beljebb ment a fák közé, és amíg Dzsó az ösvényt és az annak túloldalán elterülő bozótost vizsgálva őrködött, egy kisebb üres helyen plédjeiket a földre terítve letáboroztak. Betti titokban megvizsgálta sportcipőjét, hogy nem lett-e koszos, aztán körülnézett a sötétségben. - És most? - kérdezte Kitti. - Várunk – mondta tömören Regi. Ezután már csak az energiaitalok szisszenése törte meg az erdő csendjét. A három lány, fejlámpáikat lekapcsolva csendben üldögélt, gondolataikba merülve. - Jön valaki – hallották egyszer csak Dzsó hangját, közvetlenül maguk mellett. Kitti majdnem felsikoltott ijedtében. - Mi vagy te, valami rohadt szellem? - kérdezte Betti is idegesen. A fiú a szájára tette az ujját. Most már mindannyian hallották a lépteket, melyek az avarban zizegve feléjük közeledtek. Majd a léptek megtorpantak, és mielőtt hozzájuk értek volna, távolodni kezdtek tőlük. Lélegzetvisszafojtva füleltek mindannyian. - A barlang felé megy – súgta Dzsó a lányoknak. Kitti ijedt, kérdő tekintetet vetett rá. - Van arrafelé egy barlang – mondta a fiú. - Ott laksz? - kérdezte Betti, aki a jelek szerint nem tudott annyira megijedni, hogy ne gonoszkodjon egy kicsit. Regi gyilkos tekintettel nézett rájuk. - Úgy veszekedtek, mint a házaspárok – mondta ingerülten. - De most hagyjuk a hülyeséget. - A nyomozó is egy barlangról beszélt! - mondta Kitti. - Így van – Regi fejét félrehajtva hallgatta az egyre halkuló lépteket. - Bárki is az, nem véletlenül jár itt. Valami köze van az eltűnésekhez. Indulás! - Ezzel a sátán porontyával? - nézett Bettire Dzsó. - Haha. Még jó, hogy nincs nálam a vásárlók könyve...tuti beírnál! - Úristen, légyszi, mindannyiunk érdekében kérlek benneteket, maradjatok már csendben…! Tőlem verekedjetek össze, vagy valljátok be végre egymásnak amit kell, vagy húzódjatok le kicsit beszélgetni, vagy tépjétek le egymás ruháit, csak valahogy essetek már túl rajta végre!! - hadarta el Regi egy szuszra a mondatot, a végén már csaknem kiabálva. Ez hatott. Betti és a fiú megilletődötten, egymás tekintetét kerülve, csendben tették meg az út hátralévő részét. Kitti csendesen kuncogott magában. Egészen addig tartott a vidámsága, amíg oda nem értek a barlangnyíláshoz. A nyílás csakugyan félelmetes volt. Igazából olyannyira, hogy Kitti az első másodpercben hátrahőkölt tőle, és átfutott az agyán a gondolat, hogy inkább hazarohan, befekszik az ágyba, fejére húzza a paplant, és utána meg majd csak lesz valahogy. A másik két lány sem tűnt túl lelkesnek. - Mesélj már – nézett fel Betti gunyorosan Dzsóra – hol találod ezeket? - A facebookos képeid közt volt hasonló, azt hittem itt laksz – vágott vissza egykedvűen a fiú. Betti csípőre tett kézzel, nagy levegőt véve dühösen válaszolni akart, de Regi félbeszakította. - Ne kezdjétek. Szerintem be kéne… Ekkor elhallgatott, mert mintha meghallott volna valamit. Mintha távolodó léptek visszhangját hallotta volna kiszűrődni a barlang belsejéből. - Én megyek előre – mondta aztán határozottan a többieknek. - Már voltam hasonló helyen. - Bele se merek gondolni, milyen okból – morogta Betti. - Csak egy fogadás. Te pedig itt őrködj! - nézett rá szigorúan Dzsóra. - Igenis, gazdám – sóhajtotta vidáman a fiú. A három lány eltűnt a barlangnyílás sötétjében. |