Regiék megborzongva léptek be a titkos helyiségbe.
A régimódi és modern berendezés furcsa elegyét mutató helyiség falai mentén polcok sorakoztak, rajtuk papírokkal, aktákkal, furcsa ruhákkal és ismeretlen rendeltetésű tárgyakkal. A szemközti falnál hatalmas asztal állt, rajta több laptop, régimódi fekete vezetékes telefon, és a falra felszerelve egy nagy méretű tévé, melynek képernyőjén kisebb, osztott képernyők látszottak. Betti döbbenten kiáltott fel. - Jééé...látom a konyhásokat! - mutatott rá a képernyő jobb alsó harmadában egy kisebb képre, melyen az aktuális éjszakai kollégáik közül kettő beszélgetett éppen, egyik a dresszingasztalra dőlve, másik a kukán ülve. - Hát innen figyelnek bennünket...- suttogta Regi. Döbbenten huppant le az asztal előtt álló karosszékek egyikébe. Tekintete végigsiklott a monitor képein, melyen különböző helyiségek látszottak. A konyha, a kasszasor, az alagsori folyosók, még az öltözők is ügyes szögben elhelyezett, profi rejtett kamerákkal voltak tele, melyek nagyon jó minőségű képet közvetítettek a titkos helyiségben lévő monitorra. - Ide kéne hívni az összes újságot, tévést, és megmutatni nekik ezt – morogta Betti. - Megnézném a főnökeink fejét! - Nem lenne itt ez a szoba akkorra – mondta Regi. - Vagy nem lenne benne már semmi. - Gyertek ide! - hangzott a szimbólumkutató fojtott hangja. A lányok odanéztek. A férfi a helyiség bal oldali falánál állt, és egy ajtónyílást eltakaró fekete függönyt felemelve bámult döbbenten befelé. A lányok odasereglettek. A titkos helyiségből nyíló kisebb fülkében egy oltárszerű emelvény állt, rajta néhány megégett csontdarabnak látszó valami, és egy furcsa írással telerótt pergamen. A néhány fekete gyertyával díszített oltáron a ráolvadt, bűzös viaszfoltok mellett lefolyt, megalvadt vérpatakok látszódtak, mintha több különböző időpontban más és más emberek vérét fröcsköltek volna rá. Az oltáron és a falakon szimbólumok, ismeretlen nyelven írt rövid szavak, vérpöttyök és hajszálak. - Tehát itt folytatták tovább a szertartásokat – a szimbólumkutató hangja rekedten törte meg a beálló csendet. - Tudjátok, olvasni sokat olvastam már ilyesmiről...de látni most látom először. Bár én is elmondhatnám ugyanezt, gondolta magában Betti. - Hát akkor...vessünk véget neki! - mondta eltökélten Regi. Ekkor Kitti ijedt kiáltása hangzott fel a másik helyiségből. - Baj van, csajok! Mindannyian odaszaladtak. Kitti a titkos szoba ajtajában állt, és rémült tekintettel nézte a kinti folyosót. Mikor a többiek is odasereglettek, ijesztő látvány fogadta őket. A folyosó távoli végében, imbolygó fény által megvilágítottan, egy közeledő, nyúlánk emberi alak árnyékát látták, amint feléjük haladva egyre nagyobbra nő. Kitti ijedten felsikkantott. A hangra az alak egy pillanatra megállt, majd a fény mintha fölerősödött volna. A falra vetült árnyék kezdte elveszíteni emberi jellegét, kicsit mintha összébb ment volna, ugyanakkor fejének körvonalai megnyúltak, átalakultak valami mássá, mintha egy ragadozó pofájának sziluettje tükröződött volna a falakon. Aztán az árnyék előrelendült. Egyenesen feléjük. A lányok ijedten hőköltek vissza. - Erre! - kiáltotta izgatottan a szimbólumkutató, rámutatva a szertartáshelyiséggel ellentétes falon lévő ajtóra, melyen már félig ki is lépett egy onnan vezető másik folyosóra. A lányok futva követték, egyedül Regi maradt hátra, visszalépve a szertartásokhoz használt helyiségbe. - Gyere már! - kiáltott rá Betti. A meki titkos szobájának tölgyfaajtajára komor árnyék vetült odakintről. Mielőtt a lény beléphetett volna a helyiségbe, végül Regi is átvetette magát az ajtónyíláson, és rohant a többiek után. A hátuk mögött fellobbanó lángok fénye vérfagyasztó kontrasztot alkotott a szobából felhangzó üvöltéssel. |