Az éjszakai buszon kevesen utaztak. Mindössze két utas volt a három lányon, Dzsón és a nemrég hozzájuk csatlakozott kollégájukon,
Annán kívül, akivel műszakja végeztével futottak össze, és mivel úgyis arra lakott, egy darabon Betti nagy bánatára ő is velük tartott.
Betti komoran nézte a hátsó ülésen egymás mellett ülő Dzsót és Annát, akik papírlapra rajzoltak egymásnak valamit. - Komolyan, mint a gyerekek… - Ne féltékenykedj már! - intette le játékosan Regi. - Ééééén…? - nézett rá tágra nyílt szemmel Betti. - De hát én utá… - Tudjuk, utálod – legyintett Regi. - Érdekes lehet ez a fiú, ha Bettiből ilyen indulatokat vált ki – jegyezte meg csendben Kitti. - Hát igen...ez a jó szó rá, érdekes – nevetett Regi. - De amúgy jó fej! Sokan szeretik és sokan utálják...legendákat lehet hallani róla, nem lehet tudni, melyik igaz, melyik nem… - A legenda … - mutatott lesajnálóan nézve Betti a hátsó ülésen láthatóan jól szórakozó Dzsóra és Annára. - Mosolyjeleket meg szíveket rajzolnak egymásnak… A busz zökkenése rántotta ki zsörtölődéséből. Megérkeztek a végállomásra, ahonnan a hegyekbe vezető ösvény indult. |