- Mi a fasz… - suttogta Betti.
Regina levilágított a nyílásba, de csak a rozsdás fémlétráról lehulló porszemek peregtek le a sötétségbe. Azonban mintha messziről, az akna aljáról induló járatból hangokat hallottak volna kiszűrődni. - Csövesek...? - nézett Betti kérdőn a másik kettőre. - Vagy valaki megelőzött bennünket – mondta Regina elgondolkodva. - Betti, előremész? - Dehogy megyek! - Rendben. Regina mélyen a szemébe húzta baseballsapkáját, takarékra állította a fényerőt, és elkezdett lemászni a létrán. Bettiék kis habozás után követték. Miután a fal túloldalán kimásztak az ottani csatornafedélen, Regina ujját a szájára téve intette csendre Bettit. Paxelt nem kellett figyelmeztetni. Anélkül is elég csendes és komor volt. A posta valaha volt földalatti alagútja először a nyugati pályaudvar egykori külső vágányai felé tartott, majd a jelenlegi sínrendszer alá kanyarodott be. Több leágazás is látható volt benne, némelyik elfalazva, némelyik ismeretlen irányba tartva, sötéten ásított feléjük. Regiék nem foglalkozva a más irányba tartó járatokkal, a nyugati meki alatti rész felé tartottak. Lámpáik fénye ide-oda cikázott az ódon téglafalakon, csak az itt-ott lecsüngő porhálók törték meg az egyhangúságot. Valamint az a lámpafény, amit az alagút kanyarulatánál tűnt fel hirtelen. Kisvártatva meghallották a hangokat is. Két fiatal srác hangja volt, melyek közül az egyiket Regi roppantul ismerősnek találta. Bettit megelőzve pár lépéssel az elágazásnál termett, majd döbbenten kiáltott fel. - Sanyi…?? - Tessék, Regina, mondjad – nézett rá a kanyarulatban a falnak támaszkodó, sört kortyolgató volt munkatársuk, az étterem mókamestere, olyan természetesnek véve a lenti találkozást, mintha csak egy szórakozóhely teraszán futottak volna össze. - Te mit keresel itt? - kérdezte az időközben odaért Betti is csodálkozva. Paxel csak kíváncsian, pókerarccal nézte a fiút. - Pénzt – mondta tömören Sanyi. Regina felhúzta a szemöldökét. - Jaj, mit értetlenkedtek? Miután az egész környék erről a szellemes hülye kalandotokról beszél, elhatároztam, hogy nyitok idelent egy szabadulószobát, hadd borzongjanak... természetesen csekély kis összeg fejében. Eddig nagyon bejött! Kb minden este itt vagyok órákig, annyian akarnak lejönni...én meg hagyom, hadd bolyongjanak egy kicsit, aztán beszedem a pénzt, és lejattolok fönt az őrnek – kacsintott rájuk. - Hát de...hát de… - Regi azt se tudta, mit mondjon ezen információk hallatán. - Honnan tudtad, hol kell lejönni? Meg nem is vagy már mekis...hónapokkal ezelőtt kirúgtak az étteremből! - Na és? - kérdezte Sanyi méltatlankodva. - Attól, hogy nem dolgozom BENNE, miért ne nyithatnék szabadulószobát ALATTA? - Hát ez kész – nevetett fel Betti. - És most? Valamelyik kuncsaftodat várod? - Jaja – mondta Sanyi. - Lent van két srác épp, már lassan jönnek visszafele szerintem. A lányok elképedve néztek egymásra. - És ti? - csillant fel az érdeklődés Sanyi szemében. - Mi járatban idelent? Megint boszorkányvadászat? - mosolyodott el. - Nem olyan vicces – morogta Regi. - Keresünk valamit... - Hajrá – Sanyi olyan mozdulattal intett az alagút homályba vesző vége felé, mintha nekik akarná ajándékozni az egészet. - Én nem tartalak vissza benneteket...azt csináltok, amit akartok. - Köszi, hogy beengedsz minket az alagútba, ami nem a tiéd – fintorgott Betti, mire Sanyi válaszul kinyújtotta rá a nyelvét. Paxel lassan elindult az alagútban. - Gyerünk, csajok! - fordult vissza a lányokhoz. - Találjuk meg azt a levelet! |