5. rész - Halálosan laktató

25. fejezet

    A fekete hajú nyomozónő őszinte tisztelettel nézett Kittire.

- Köszönjük, hogy felhoztál minket onnan. Azt a temus izét pedig holnap meg fogom rendelni én is! - tette hozzá nevetve.

- Mi volt az, amivel leszúrtad a boszorkányt? - kérdezte kíváncsian Regi. - Csak nem…

- De – válaszolta csendesen Kitti. - Az egyik csontdarab, ami a boszorkányok köve alá volt eltemetve. Az a pap, Paxel mondta, miután, amíg ti el voltatok foglalva, eloldoztam, és megbeszéltük, mit tegyünk. Mondta, hogy az ősi iratok szerint így lehet végezni a boszorkánnyal, és ő is megpróbálja, de mivel rá számít, neki valószínűleg neki nem fog sikerülni. De nekem igen. És hát...így is lett.

- Tényleg, mi van a pappal? - kérdezte Betti.

- Á, igen – mondta Krisztián. - Néhány hétre elvonult egy kolostorba, rendbe szedni a gondolatait...és a lelkét. Üdvözletét küldi nektek, és köszön mindent!

- Ahogy mi is köszönünk mindent – mosolygott a nyomozónő. - És szerintem a kollégáitok is, hogy vége az egésznek, és mindenki biztonságban lehet a jövőben.

- Tényleg így van? - kérdezte komoly arccal Regi.

- Igen! – felelte a nő. - A mekis vezetőitek nem élték túl. Az embereiket, azokat a feketébe öltözötteket, elkaptuk még az alagútban, nálunk vannak. A boszorkány halott...véglegesen. Nyugodjatok meg, biztonságban vagytok.

- Az a mocsár….ááááá – csillant fel Krisztián, a hórihorgas nyomozó szeme. - Még vizsgáljuk, de nagyon különös egy hely. Jó mély amúgy is...de az alján hasadékok vannak, és alattuk hatalmas üregek, járatok. Ki tudja, hová vezetnek…

- Van egy ilyen Budán is – mondta Regi. - A Rózsadomb alatt. Egy régi török fürdőből nyílik, több száz méter mély, és évtizedek alatt sem tudták a búvárok még felfedezni.

- Hasonló a helyzet itt is – mondta a fekete hajú nyomozónő. - Mivel ez nem hivatalos akció volt, nem sok mindenkit avattunk be, de a néhány búvár, aki lemerült, azok is ezt a rózsadombi vizes barlangot emlegették, hogy hasonló ehhez. És ők is azt mondták, lehet hogy évtizedekbe telik majd feltárni…

- Én egyvalamit nem értek – szólalt meg Betti.

Mindannyian ránéztek.

- A boszorkány utolsó mondata: „Az egyetlen magaslat a faluban”. Ennyit mondott, és a mekire mutatott felettünk. Mit jelenthet ez?

- Sajnos nem tudjuk – csóválta a fejét tanácstalanul a nyomozónő. - Gondoljátok, hogy fontos?

Regi nem gondolta, hanem tudta.

De ez már egy másik történet.

Támogatás