5. rész - Halálosan laktató

12. fejezet

    - Most mi lesz…? - kérdezte fejét visszább húzva, remegõ hangon Betti.

- Arra nem jutunk ki… - Regina is rémülten meredt az ajtóra. - De itt sem maradhatunk...bújjunk el!

Fejüket mélyen lehajtva, szinte négykézláb szaladtak ki az irodából a normál dolgozók nagytermébe, a paravánok fedezékében. Regina végül bevetette magát egy, a terem bal hátsó traktusában lévõ, az ajtótól jó messzi munkaállomás kis pavilonjába. Betti utána.

Hallották, ahogy kattan a mágneszár, és kikukucskálva látták a súlyos bakancsot viselõ fekete ruhás, hatalmas termetû alakot, ahogyan belép, és gondosan bezárja maga mögött az ajtót, majd játszi könnyedséggel odatol egy súlyos íróasztalt is torlasznak elé.

- Itt csak magunk vagyunk, lányok. - A férfi hangja ijesztõ volt.

- Gyertek elõ, nem lesz bántódásotok – mondta, és ezzel egyidõben elõvette az oldalán lévõ gumibotot a tokjából.

Regináék még lélegezni is elfelejtettek hirtelen ijedtükben.

- Na jó, hazudtam...lehet hogy lesz.

Betti könyörgõen nézett Regire.

- Találj ki valamit, léci… - suttogta.

- A vészkijárat! - jutott Regi eszébe hirtelen, majd a szája elé kapta a kezét, és szinte csak lehelte a szavakat. - Láttam befele jövet egy vészkijáratot. Biztosan találunk lépcsõt mögötte. Oda kell eljutnunk.

Merre? kérdezte Betti a tekintetével. Regina kikukucskált, és a sejtett irányba mutatott, ám gyorsan vissza is kapta az ujját, mert közben a férfi elindult a munkapavilonok közti egyik folyosón.

Pont feléjük.

El kell csalnunk a vészkijárattól minél messzebbre, gondolta Regina. Halkan kihúzta a számítógépasztal melletti egyik szekrény fiókját, kivett egy papírlapot, galacsinná gyûrte, majd, amikor a férfi termet pásztázó tekintete épp másfelé fordult, eldobta a vészkijárati ajtótól a lehetõ legmesszebbre.

A papírgombóc halk zörrenéssel ért földet.

Az õr felkapta a fejét, odanézett, majd villámgyors léptekkel megindult a zaj irányába.

Amikor a legmesszebb volt tõlük, a résen kikukucskáló Regi intett Bettinek.

- Most!

Kivetették magukat a pavilon fedezékébõl, és eszeveszetten rohanni kezdtek az ajtó irányába.

Elõzõ fejezet         Következõ fejezet