A pap-youtuber a meki teraszán várta őket.
- Paxel – mutatkozott be tömören a lányoknak. A lányok kíváncsi pillantásokat vetettek az eddig csak a közösségimédia-oldalakról ismert, sötét szemű, fekete ruhás, huszonéves férfira. Annyi szent, hogy fura egy alak – gondolta Regi, de hangosan csak ennyit mondott : - Köszi, hogy eljöttél. - Tartozom ennyivel az öcsémnek – válaszolta csendesen a férfi. A lányok kérdőn pillantottak egymásra. - Az a pap, aki a barátnőiteket megmentette, és eltűnt odalent – válaszolta amaz kérdő pillantásukra –, az az öcsém volt. Regi szeme kikerekedett. - Na ne… - suttogta. A férfi széttárta a karját. - Ez van – mondta nyugodtan. - De én befejezem, amit elkezdett. Rövid csend támadt. A szél felerősödött; a sötét, borús égbolton egyre alacsonyabbra ereszkedő, egyre sötétebb felhők jelentek meg. - És miről szerettél volna velünk beszélni? - kérdezte aztán Regi. - Egyrészt a videóról – mondta halkan a pap. - Ha nem az öcsémről lenne szó is végére akarnék járni ennek a furcsa dolognak. Regi meg akarta kérdezni, hogy milyen videó, de a pap folytatta. - Másrészt – simította hátra kapucniját – , a barátotok sokat járkált itt lent az alagutakban. Azt írta, elrejtett lent számotokra egy levelet, amiben valami fontos dolog van leírva...arra az esetre, „ha újrakezdődne”. A két lány összenézett. - És most...újrakezdődött? - kérdezte kissé elvékonyodó hangon Betti. A pap válasz helyett elővette a telefonját. A felvétel csak pár másodperces volt, de azonnal tudták mindketten. Igen. Újrakezdődött. |