Csak egy másodpercen múlt.
A Regi mögött kivágódó vészkijárati folyosó ajtajából az őrhöz ugró Paxel a gumibot lesújtása előtti pillanatban érintette a fekete ruhás fickóhoz a kezében tartott keresztet. Az vinnyogva összecsuklott. A lányok döbbenten nézték. Betti, miközben felsegítették a földről, hitetlenkedve bámulta a pap kezében lévő keresztet. - A hit ereje…? - Á, dehogy – legyintett a pap. - Sokkoló van beleépítve – vallotta be kissé elpirulva. Regi a helyzet ellenére majdnem felröhögött. - Tudjátok, van hogy gázos környékekre hívnak meg keresztelőre. Egyszer például Borsodban...na de hagyjuk ezt! Tűnjünk innen! - Merre? - kérdezte Regi. - Amerről én jöttem. A csatorna felé. - Meg vagytok áldva ezekkel a földalatti csatornákkal… - morogta Betti, de ha kissé sántikálva is, követte a másik kettőt, miután belerúgott egyet a földön férfiatlanul vinnyogó őrbe. Már nem hallották, ahogy a fekete irodában felcseng a fekete telefon. Ha hallották volna, biztos hogy visszamennek. És valószínűleg nagyon-nagyon meglepődtek volna. A telefont ugyanis felvette valaki. |