- Nagyon csendben vagy, Regi – mondta csendesen az étteremvezető, érdeklődve nézve a lányra,
miközben megálltak egy elágazásnál, és a többiek elkezdték az elfalazást bontani.
Mióta letuszkolták őket az alagútba, és az odalent rájuk váró, sötét ruhás, kegyetlen tekintetű alakok által közrefogva elindultak a járatokban, a két lány nem nagyon szólalt meg. Betti a félelemtől, Regi viszont a menekülési lehetőségeken töprengett. Tudta, gyorsan ki kell valamit találnia, különben elvesztek. - Paxel barátotokat várod? - kérdezte Andi mosolyogva. A farkas mosolyoghat így a sebesült őzre, gondolta Regi, és összeborzongott. - Nem jön – vált szélesebbé a nő mosolya. - A többiek nagyjából épp most kapják el a meki teraszán, és hozzák le utánatok. - Miért vagy ilyen gonosz? - kérdezte Regi, egyrészt kíváncsiságból, másrészt nem jutott más az eszébe. Tudta, ha igaz, amit a nő mond, az könnyen jelentheti mindannyiuk végét. - Lehet, hogy az emberhús teszi … Ízleld meg, és te is megtudod – kacsintott rá szinte vidáman a nő. - Hogy tessék...? - Olyan ez nekünk, mint nektek a rendes étel. Szükséglet...és egyben élvezet is. Regina elborzadva nézett a nőre. - Ha kicsit tovább tanulmányoztad volna a tőlünk ellopott iratokat – húzta össze a szemét az étteremvezető - , elolvashattad volna ezt is. Bizonyos dolgokat ki tudunk nyerni az emberi vérből...főleg a fiatalokéból. Regina még pislogni is elfelejtett. - Amikor már nem tudjuk tovább zsigerelni őket, megszabadulunk tőlük. Eltűnt emberek...soha meg nem talált gyerekek...ha a mekiben eszel, lehet hogy mégis találkoztál már velük. - Undorító! – mondta megvetően Regi, mikor végre meg tudott szólalni. - Még sokkal aljasabbak vagytok, mint valaha gondoltam volna... - Ugyan már...ki tudja, még lehet te is rászoknál. Bár...már alighanem késő, hogy beállj közénk. - Soha nem állnék be közétek – mondta lassan lenyugodva Regi. - Inkább akkor meghalok. A nő bólintott. - Legyen kívánságod szerint. Vigasztaljon a tudat, hogy a haláloddal hozzájárulsz a McDonald’s felemelkedéséhez. Regi fáradtan, szomorúan hunyta be a szemét. Az elágazás elfalazott részéből kihullott az első néhány tégla. A folyosó kanyarulatában ekkor jelent meg a csuklyások által közrefogott és megkötözött, lehajtott fejű Paxel. |