Kitti, a nyugati meki kávézóslánya óvatosan megtorpant a lefelé vezető lépcső előtt.
Régebben gyakran vállalta, hogy lemegy az alagsorba felhozni a kávézós árufeltöltéshez szükséges cuccokat, sőt gyakran ő maga jelentkezett a feladatra, ma azonban egyre csak halogatta a dolgot. Maga előtt sem merte bevallani, hogy fél. Fél lemenni a meki pincéjébe, fél odalent maradni egyedül, amíg összekészíti a dolgokat. A pince a meki vendégtere alatt helyezkedett el, tulajdonképpen egy hosszú folyosóból, és a belőle jobbra-balra kiágazó kisebb-nagyobb helyiségekből állt. Itt voltak az öltözők, a raktárak, a hűtő-és fagyasztókamra, a szeméttároló, a mosdók, és még rengeteg helyiség. Gyakran előfordult, hogy összetalálkozott valakivel odalent az ember, a műszakot befejező fáradtan rámosolygott a műszakot kezdőre, a jégért leugró intett a mosdóba igyekvőnek, és így tovább. Azonban a mekiben történt dolgok mostanra mindent megváltoztattak. Minden új dolgozó hallott már a régebbi eseményekről, a lentről hallatszódó kísérteties zajokról, az eltűnt dolgozókról, a fura jelenségekről...és a legrosszabbról : a szétmarcangolt holttestekről. Mivel a legtöbben nem tudtak a McDonald’s vezetőségének titkos, gonosz üzelmeiről, mindent a kísértetek, gonosz erők és parajelenségek számlájára írtak, így nem sokan szerettek már egyedül mászkálni odalent. De nem sokan szerettek összefutni sem senkivel ott, pont azért, mert nem tudták, kitől mire számíthatnak. Az a hír járta, hogy a mekiben ott jár a Gonosz, de senki nem tudta pontosan, ki vagy mi ez a Gonosz. Élő ember-e vagy valami kísértet, egy fizikailag létező lény, vagy csak valami jelenség-e, mint a kopogtató szellem. Kitti tudta. Regináék elmeséltek neki majdnem mindent, és a saját esze révén is külön tudta választani a McDonald’s vezetőinek gonoszságát a valódi parajelenségektől. Azoktól, melyeket élő ember nem, csak valami gonosz, földöntúli erő tud előidézni. Ezt a megmagyarázhatatlan, gonosz erőt érezte most áradni odalentről. Ezért torpant meg a lefelé vezető lépcső tetején. |