Betti sikolya törte meg a csendet.
El akart futni, de a fekete ruhások gyorsabbak voltak nála. Megtorpant, mert azt hitte, őt akarják visszarángatni, de tévedett. A nőkkel és a gyengébbekkel mindig bátor mekis vérebek fejvesztve rohantak ki a barlangból, lépteik hangja gyorsan távolodott a járatokban. A többiek dermedten álltak. A boszorkány Andira, az étteremvezetőre nézett, mintha természetfeletti erejével megsejtette volna, hogy sokkal hatalmasabb és gonoszabb még a McDonald’s igazgatójánál is. - Megbolygattátok a síromat. Megszentségtelenítettétek az egykori lakhelyemet. Mit adsz cserébe jóvátételül? Az étteremvezető nő Regiékre mutatott. - Őket! A boszorkány a lányokra és a megkötözött Paxelre nézett, aztán vissza Andira. Nem szólt semmit. - És a lelkemet! - tette hozzá alázatos hangon az étteremvezető. A boszorkány gonoszul elmosolyodott. - Gyere! Az étteremvezető rálépett a parthoz legközelebbi kőre, ami enyhén megbillent alatta. - Gyere mindig a nyomomban...csak azokra a kövekre lépj, amikre én – mondta a boszorkány, és elindult a mocsár mélye felé. - Őrizd őket! - szólt hátra Andi a McDonald’s vezérigazgatójának. - Mindjárt visszajövök. De nem jött vissza. Soha többé. |