Regina mosolyogva figyelte barátnőjét, aki alagutak, boszorkányok iránti irtózását feledve, izgatottan tanulmányozta a papírokat.
- Hát ez nagyon komoly… - Betti döbbenten meredt a kinyomtatott térképrengeteg fölé. - Ennyi kibaszott alagutat...olyan a nyugati környéke, mint egy rohadó ementáli sajt! És kábé olyan büdös is van odalent – gondolta Regi, visszaemlékezve régebbi kalandjaikra a meki alatti pincerendszerben. - Ezt nézd! - bökött Betti az egyik térképre. - A Parlament össze van kötve a nyugatival…? Hihetetlen… Az egyik térképen egy piros, íves vonal egy katonai alagutat jelzett a nyugati pályaudvar és az Országház között. - Szarok a Parlamentre – mondta Regi tömören. - Engem az érdekel, hol a boszorkány köve, és melyik alagútból lehet odajutni. Tartozunk ennyivel ennek a Paxelnek... az eltűnt öccsének...Kittinek...és a régiek emlékének. - Sose fogjuk megtalálni ezek alapján … - csóválta Betti kétségbeesetten a fejét. - Majd mi segítünk. A kegyetlen, jeges hangtól mindketten összerezzentek. Jól ismerték ezt a hangot. Számtalanszor hallották már, mikor az éttermükben váratlan, nem bejelentett ellenőrzésben volt részük. A teraszajtóban a McDonald’s vezérigazgatója állt. Mögötte Andi, az étteremvezető. Sötét mosolyából a lányok megsejtették sorsukat. |