Betti felsikoltott.
Tehetetlenül nézte a mocsárban éppen elmerülő barátnőjét, és végső elhatározásra jutott. Az ugrás lendületét az utolsó pillanatban egy kéz szakította meg, mely a vállára nehezedett. Rémülten összerezzenve kapta hátra a fejét. - Inkább ezt fogd – mondta nyugodtan mögötte a pap, és a kezébe nyomta a kötelet, mellyel a fekete ruhások kötözték meg korábban. Paxel beleereszkedett a mocsárba, és az utolsó pillanatban kapta el Regi víz alatt eltűnő kezét, míg a másikkal a kötélbe kapaszkodott. Betti minden erejét összeszedve tartotta a kötél végét. Paxel Regi kezébe nyomta a kötelet, és körbenézett. A boszorkány immár egy másik kövön ült, lábait guggoló pózban, a vadállatok támadás előtti testtartásához hasonlóan maga alá húzva. Mire Regi Betti segítségével visszaevickélt a billegő kőre, a pap kezében már ott volt valami. A boszorkány felemelkedett. - Azt hiszem, mindenkinek jobb lesz, ha ez nem lesz többé – mondta Paxel, és öngyújtót vett elő a zsebéből. Az első néhány próbálkozás kudarcba fulladt, de egyszer csak felvillant a láng. A boszorkány mély, nem emberi hangon felmordult. Légies, könnyed mozdulattal szinte felröppent a levegőbe, rálépett egy víz alatti kőre, és mielőtt Paxel bevégezhette volna a feladatát, már ott is volt mellette, és kikapta a kezéből a barnásvörös színű, csontoknak látszó valamiket. - Sose voltál elég erős, hogy legyőzz – mondta gonosz mosollyal a papnak, majd megragadta a fejét, hogy a víz alá nyomja. Paxel tiszta, szinte derűs tekintettel nézett fel rá. - Egyedül nem – mondta nyugodtan. A boszorkány érzékelte a mögötte a mocsárból kiemelkedő, hínárral és zöld kosszal borított alakot, de megfordulni már nem volt ideje. Szinte emberi rémülettel nézte, ahogy a mocsárból feltámadó Kitti pontosan a mellkasa közepébe döfi az egyik csontdarabot, míg Paxel hozzáérintette az öngyújtót a kezében lévő többihez. Megvonaglott. Utolsó mozdulatával valahová mindannyiuk fölé, a felettük lévő meki irányába nézett, és ujjával annak irányába mutatva annyit mondott : - Az utolsó magaslat a faluban. Aztán kihunyt a szemében égő, vöröses, gonosz fény. És alámerült a mocsárba. |