Vivi, a szállodai egyik éjszakai szobalánya már lassan kezdett átesni a holtponton. A vendégek nagy része már aludt,
a város éjszakai szórakozóhelyein mulatók, ahogy õ hívta : „a diszkós köcsögök” még nem jöttek meg, a bent lévõ személyzet nagy része is takaréklángon múlatta a reggelig hátralévõ idõt.
A vidéki kisvárosból Pestre felkerült vörös hajú, fitos orrú, igazi alpesi kinézetû lány nagyon megbecsülte, és lelkiismeretesen végezte munkáját. Örült neki, hogy egy ötcsillagos luxushotelben dolgozhat, és a fizetésével is nagyon elégedett volt. Munkaideje alatt teljes ellátást kapott, el volt ámulva a luxusszállodában megízlelt ételektõl, de néhanapján azért átugrott a közeli Nyugati pályaudvar melletti mekibe egy kis gyorskajás bûnözésre, hiszen a szálloda csak néhány saroknyira volt az étteremtõl. Most is éppen kajaszünetét töltötte, és közben elmélkedett. Mikor a szállodába került, megismerte a hotel és annak épületének történetét, hiszen a mostani szálloda nem mindig volt az, ami. Ahogy a régiek mesélték neki, és ahogy a hotel weboldalán is olvasható volt, ebben az épületben mûködött egykor a budapesti szabadkõmûvesek fõ páholya, melynek szertartástermébõl alakították ki a hotel elegáns éttermét. Hogy a szabadkõmûvesekkel mi lett, hová kerültek, arról a hotel weboldalán semmit nem lehetett olvasni, de Vivit érdekelte. Mikor rákérdezett, a régiek mosolyogtak, és nem nagyon szóltak semmit. Egyes folyosói pletykák alapján azt lehetett hallani, hogy nem tûntek el azok sehová, csak éppen az idõk változásai miatt már nem nyíltan, hanem titokban folytatják a tevékenységüket. Vivi éppen ezen elmélkedett. Voltak ugyanis jelek, amelyek valóban erre utaltak. Voltak helyiségek a szállodán belül, ahová nem léphetett be, és kérdésére, hogy mi van ott, csak kitérõ válaszokat kapott. „A tulaj privát helyiségei”, „az igazgatótanács saját szobái”, ezeket mások takarítják és teszik rendbe, mondták neki. A lánynak az volt a gyanús, hogy ezen helyiségek legnagyobb része az alagsorban, a földszint alatt méterekkel lejjebb lévõ egykori pincében helyezkedett el. Furának találta, hogy egy igazgatótanács a pincébe vonul le tárgyalni, és majd megölte a kíváncsiság, hogy megtudja, mi is van ott valójában. Mivel már hajnal felé járt az idõ, úgy gondolta, kicsi az esélye egy lebukásnak. Elhatározta, hogy lemegy, és megpróbál legalább bekukkantani valamelyik helyiségbe, és utánajárni a rejtélynek. Lassan lopakodva, a hátsó lépcsõház felõl indult le a pincébe. |