- Főnök... ennek lehet hogy nem fogsz örülni – szólt oda a folyosóról megérkezvén az ajtófélfának nekitámaszkodva Krisztián,
a magas, fiatal, ügybuzgó nyomozóújonc az íróasztalánál ülő főnökének.
- Igen...? - nézett fel a papírokból a nyomozó. - Emlékszel még arra a mekis dologra…? A nyomozó felsóhajtott. - A bolond lányok, akik boszorkát láttak? - mosolygott. - Persze, hogyne emlékeznék… - Nos – krákogott zavartan beosztottja - ..., lehet hogy mégsem olyan bolondok. - Na – lepődött meg a nyomozó . - Ülj le, mesélj csak! - Hát – foglalt helyet Krisztián – az az igazság, hogy...találtam valamit. A nyomozó felvonta a szemöldökét. - Hol? - Hát...tudod, hogy szeretek kutakodni. És igazából nem hagyott nyugodni ez a történet...elmentem hát újra a helyszínre. - Te aztán komolyan veszed a hivatásodat – nevetett a főnöke. - Na és mit láttál? Csak azt ne mondd, hogy te is boszorkát! - Nem, azt nem – mondta a másik kicsit megbántottan. - De néhány furcsaságot igen. - Mondd már! Ne kelljen minden szót úgy kihúzni belőled… - Hát – mondta zavartan a másik - , amint említettem...nem fogsz neki örülni. Se a kapitányság. Én is tudom, milyen leterheltek vagyunk, nincs időnk, erőnk még a folyamatban lévő ügyekre se...de amiket találtam, annak alapján ebből újabb ügy lesz, Tibi. - Hallgatlak – mondta most már komoly arccal, teljes figyelmét a beosztottjára irányítva a nyomozó. - Hát, szóval...nem hagyott nyugodni a történet. Miért állít néhány, nagyjából normálisnak kinéző lány ilyen dolgokat…? Elmentem a környékre hogy megnyugodjak...benéztem pár helyre. A csatornákba, amit végigjártak az embereid, a szervizalagútba, amit mondtak a lányok...és, izé, a meki pincéjébe. - És mindezt a tudtom és főleg, engedélyem nélkül … - nézett rá elmélázva főnöke. A fiatal nyomozó elvörösödött. - Na mindegy most már – mondta a főnöke. - Ki vele, mire jutottál! - Nyomokra! - mondta a másik lelkesen. - A csatornákban ujjlenyomatot és DNS-mintát vettem a falakról, közte volt a három lányé, és még néhány ismeretlené. De ami a legfurcsább...hogy ott volt az étteremvezető nőé is. Aki egy szóval sem említette, hogy ő is lent járt volna. - Honnan van neked ujjlenyomatod, és főleg DNS- mintád a McDonald’s étteremvezetőjétől…? A fiatal nyomozó bűntudatosan lesütötte a szemét. - Izé … nem csak tőle van. Mintát vettem a dolgozóktól. Poharakról, tollról amit elkértem, pénzről amit visszaadtak...akitől csak lehetett, begyűjtöttem. - Mindezt illegálisan...- nézett rá fejét csóválva a főnöke. - De nem eredménytelenül! - csillant fel fiatal beosztottjának a szeme. - Az éttermet vezető nő ujjlenyomata és DNS-e több helyen is megtalálható volt, a csatornarendszer több pontján, és a szervizalagútban is. Egyikben sem említette, hogy járt volna. Ez nekem gyanús. - Valóban érdekes… - bólogatott elgondolkodva a főnöke. - Ennyi? - Hát...van még más is. - Ki vele! - Két eltűntként körözött személy DNS-e is meglett. - Kitalálom...a csatornarendszerben. - Is. Meg a meki pincéjében. Azaz a pince alatti második pinceszinten, amit ők A2-nek hívnak. - Beszarás… - nézett döbbenten a főnöke. - Kik az eltűntek? - Utánuk néztem. Nem ismeretlenek előttünk...illegális behatolás, magánlaksértés, és a többi… - Azaz betörők…? - Hát...nem igazán...a szó klasszikus értelmében véve nem. Urbexesek. Az a hobbijuk, hogy elhagyatott, vagy annak tűnő, kevéssé őrzött helyekre hatolnak be, nem visznek el semmit, csak épp ott vannak, esetleg fotóznak, bemennek régi laktanyákba, pincékbe, alagutakba, kastélyokba, állítólagos szellemjárta helyekre...minden ilyen elhagyatott, ósdi szarba. Három hónapja jelentették be az eltűnésüket. Egyik pécsi, másik egri...érdekes, hogy mindkettőjük DNS-e ott található a budapesti, szellemjárta meki alagsorában, az étteremvezető nőé mellett… Főnöke hosszan gondolkozott. - Ennek utána kell járnunk – mondta, majd felkapta a telefont. - De alighanem igazad lesz, Krisztián...Ha bebizonyosodik, amit mondtál...ebből tényleg ügy lesz. |