- Nos, hát itt a vége – mondta a csuklyás alak, akinek hangjában Regi mintha a saját étteremvezetőjüket vélte volna felismerni,
bár az arca takarásban maradt. - De azért szép munka volt, lányok. Majdnem sikerült.
- Vedd le a csuklyádat! - mondta neki idegesen, rezzenéstelenül őt nézve Regi. - Vedd le! Érezte, ahogy a nő elmosolyodik az álarc alatt. - Mire mennél vele? - Tudni akarom…! - Majd odaát megtudod, drágám. Mindent megtudsz. Azokat a dolgokat is, amiket én nem mondhatok el neked. A lány harciasan nézett vissza rá. - Ha egyszer kiszabadulok… - Nem fogsz. Vivi könyörgően nézett Regire. - Tényleg ennyi volt? Most kinyírnak bennünket…? Regina helyett a nő válaszolt. - Minden készen áll az áldozatra. Jól belesétáltatok a csapdánkba! Még pár szimbólumot kell felrajzolnunk, és találkozol egy régi ismerőssel. Az ő démoni arca fog átkísérni a túlvilágra. Maga a Gonosz fog megölni, nem én. És igen...itt a vége. - Így van, itt a vége! Tegye fel a kezét mindenki, rendőrség! A hátuk mögött nyíló alagút félhomályából a hollófekete hajú nő, akit ők a meki új takarítójaként ismertek, lépett be a terembe határozottan, egyenruhában, kezében fegyverrel. Mögötte az alagút tele volt rendőrökkel. |