A szűk kis alagút rövid idő után egy szélesebbe torkollott.
- Tisztára olyanok ezek a kövek, mint a szállodánkból vezető folyosóban… - mondta Vivi félősen összeborzongva. Telefonja fényénél a szokottnál is sápadtabbnak tetszett az arca. - Már nagyon a közelben lehetünk… - Igen – válaszolt Regi komoly arccal. - Nemsoká odaérünk. Még egy kis kitartás! Lelassították lépteiket, és szinte lélegzetvisszafojtva lopakodtak az alagútban. Pár enyha kanyar után megláttak egy ajtószerű boltívet, és mögötte a kiszélesedő termet. - Csak csendben – suttogta Regi, majd a boltíven átlépve körülkémlelt a teremben. Vivi követte. A teremben csönd és sötétség volt. A kőfalak némán néztek vissza rájuk, mozgásnak, életnek semmi jele. - Jó, egyedül vagyunk – suttogta Regi. - Nézzük azt az oltárkövet! Beljebb léptek. -Hogy szedjük ezt ki innen…? - kérdezte Dominika, körbejárva a megtalált oltárt. - Tábori ásónak hívják – csapott a hátizsákjára Regi, melyben fémesen megcsendült valami. - Csak a falak és a padló többi része van kőből, ez itt föld – guggolt le, körbevilágítva a kő körül. - Nem lesz a legkönnyebb munka, de megcsináljuk. - Megcsináljuk - mondta eltökélten a lány. Engem csak egyvalami zavar… - Mi? - kérdezte fejét felkapva Regi. - Ez a friss festés itt a padlón – világított a kő mögé Vivi. - Ez nem volt itt a múltkor. És ott, nézd arrébb...ott valami asztalszerűség van. - Tényleg – mondta gyanakvó, kissé megriadt tekintettel Regina, és ijedtében beharapta ajkát, úgy, hogy a nemrég csináltatott piercingje a fogához koccant. - Ennek nagyon nem kéne itt lennie… - Vivi nem kicsit félt. - Esküszöm, mint egy oltár. Mintha elő lenne minden készítve egy szertartásra… Alig fejezte be a mondatot, fény villant. Aztán még egy. Fáklyák gyulladtak fel a terem falainál, és megvilágították az eddig a félhomályban némán álló csuklyás alakokat. És megvilágították az eddig nem látszó festés többi részét a padlón. Egy pentagramot. - Végünk van… - suttogta Vivi. Két-két csuklyás alak lépett előre, és kétoldalról megragadták a dermedten álló, félelemtől lebénult lányokat. A háttér félhomályából egy magas, karcsú alak lépett a lányok elé, és megállt előttük. - Bizony, végetek van. - mondta félelmetesen csendes hangon. Az ismerős hangtól a lányok megborzongtak. |