- Az egy rituálé volt – mondta csendesen a férfi.
- Egy mi-tuálé…? - kérdezte Betti. Egy romkocsma félhomályos pincehelyiségében ültek, velük szemben a fiatalos, vékony, hosszú hajú szakértő, a Fekete Terem nevű, parajelenségekkel foglalkozó facebook csoport egyik adminja. Már elmeséltek neki mindent, az elejétől kezdve, a velük és Szandiékkal történt összes dolgot, befejezve a vörös hajú lány által elmondott gyilkossággal. A férfi élénk figyelemmel hallgatta őket. - Egy szertartás – válaszolta. - Nem gyilkosság – technikailag persze az –, hanem a fura, ősi hitük egyfajta kinyilvánítása. - Azaz…? - nézett értetlenül Regi is. - A szabadkőművesek tevékenységében fontosak a szertartások. A titkos testvériségekben, melyeknek a McDonald’s vezetősége is része, mikor valaki magasabb fokozatba lép – ez történhetett jelen esetben is –, azt felavatják...egy szertartás keretében. Minél magasabb a fokozat, annál jelentősebb a szertartás. Az igen magas fokozaton lévőknek, ahhoz, hogy megkapják az erőt, véráldozatra, esetenként emberáldozatra van szükségük. - De kinek áldoznak? - A sötétség erőinek. Őket szolgálják. Az áldozattal megújítják a szövetséget velük. A véráldozat segítségével a sötétség erői továbbra is jelen lehetnek a fizikai világban, aki pedig áldoz nekik, hatalmat, befolyást és földi javakat kap cserébe. A lányok döbbenten hallgatták. - Bizony...- bólogatott a férfi. - A McDonald’s és a hozzá hasonló egyeduralkodó, multimilliárdos cégek nem véletlenül lettek azok, amik. Ilyen hatalomra senki nem tesz szert a sötét erők segítsége nélkül, csak úgy véletlenül. Ehhez kevés gyorséttermet üzemeltetni és pár hamburgert eladni. - De hogy akár ölni is képesek… - suttogta Betti. - Nézzék – sóhajtott egyet a férfi –, ne legyenek illúzióik a világ vezető cégeivel és a hatalmi létra csúcsán lévőkkel kapcsolatban. Ők nem olyan emberek, mint maguk. Nem ugyanabban a világban élnek. Teljesen mások a céljaik. Könyörtelenül eltaposnak bárkit, aki az útjukba áll. Igen veszélyes emberek. Nem jó belemerülni az ő világukba. - És ha nekünk mégis muszáj…? A férfi hosszan hallgatott. - Én akkor csapnék le rájuk, amikor gyengék – mondta végül csendesen. - Vagyis…? - Ha megfigyelték – a férfi nem nézett rájuk, miközben beszélt - , ezek a dolgok nem történnek állandóan. A felébresztett gonosz erő nincs mindig jelen. Valakiknek újra és újra meg kell idézniük, fenn kell tartaniuk az erejét, hogy a McDonald’s céljainak szolgálatába állíthassák. Ehhez szükségesek azok a bizonyos szertartások. Legtöbb esetben teliholdkor végzik őket. Két telihold között, úgy félúton, viszonylagos csönd van, nincs szertartás, a sötét erő mintha aludna. Akkor kell lecsapni. - És mit csináljunk pontosan? - kérdezte a mindig gyakorlatias Regi. - A hely – válaszolta a férfi –, a szertartások helye...az a kulcsa az egésznek. Azt kell megtalálnotok. A szertartások helyén valószínűleg oltár áll. A szertartások során vérrel, az újabb áldozatok vérével locsolják az oltárt és a belé vésett szimbólumokat, valamint az alatta lévő csontokat...a régebbi áldozatok csontjait. Ezeket kell megsemmisíteni. Így semmilyen a gonosz erő nem tud többé megjelenni a mi fizikai világunkban. - Tehát akkor…? - nézett Betti értetlenül a romkocsma cigarettafüstös levegőjén át a férfira, még mindig döbbenten a hallottaktól. - Elmondom, pontosan mit és hogyan tegyenek. A férfi közelebb hajolt hozzájuk, és suttogva beszélni kezdett. |