A budai hegyek lábánál megbúvó, hangulatos kis étteremben aznap kevesen voltak.
A takaros parasztházból erdei vendégfogadóvá alakított épület kis teraszán csupán a három lány, és a két nyomozó foglalt helyet.
- Bocsánat, hogy kihívtunk ilyen messzire benneteket – mondta bűntudatos arccal Krisztián, a fiatal nyomozó a lányoknak. - Hát, jobb mint a meki pihenőszobája – nevetett Regi. - És biztonságosabb is – tette hozzá a hollófekete hajú nyomozónő. Szép, szabályos arcán már alig látszottak a csak nemrégiben lezajlott földalatti küzdelem nyomai. - A titkos nyomozás során arra utaló jeleket találtunk, hogy megfigyelnek benneteket. Mondjuk, a történtek után, ez talán a legkisebb gond a munkahelyetekkel. - Boszorkányok...emberáldozat...és lehallgatókészülék? - nézett elképedve Betti. - Valami olyasmi – mosolygott a nyomozónő. - Mindenesetre nem biztonságos ott beszélnünk. - Melyik mekiben az...? - nevetett Regi is. - Rossz szót szólsz a vezetésre, azonnal beköp valaki, aki fel akar kerülni. - Örülök, hogy meg tudtátok őrizni a vidámságotokat és a humorérzéketeket. Attól tartok, a jövőben szükségetek is lesz rá. A lányok erre azonnal elkomorodtak. - Olyan rossz a helyzet? - kérdezte végül Regi. - Még rosszabb. De először is, nekem is elnézést kell kérnem tőletek, hogy félrevezettelek benneteket, de csak így tudtuk lefolytatni a nyomozást. A nyomozást, amit...hogy is mondjam… - ...felülről elszabotáltak. - fejezte be a mondatot Krisztián. - Nyugodtan elmondhatjuk nekik. - Hát jó – sóhajtott a nő. - De minden, ami itt elhangzik, közöttünk kell maradjon. Nem mondhatjátok el senkinek. A saját érdeketekben. - Akkor tényleg elég rossz lehet a helyzet... - vágott szörnyülködő arcot Betti is. - Ahogy vesszük – húzta el a száját Krisztián. - Az ugyan kiderült, hogy körülbelül mindenben igazatok volt, de sajnos az is, hogy mindezzel hivatalosan nem nagyon fognak semmit kezdeni. - Na neee … - mondta Regi. - Déja vu érzésem van… - Várjatok! - emelte fel a kezét a férfi. - Azért ezúttal nem teljesen úgy fognak történni a dolgok, ahogy eddig. Előbb mondom a rossz híreket, utána a jókat. A lányok figyelmesen néztek rá. - A lenti csuklyás támadók mind eliszkoltak. A tűz miatt nem tudtuk követni őket, és minden nyom, dns, ami csak létezik, megsemmisült. A démonidéző fickó, akit a kisasszony bátran semlegesített – nézett Bettire, aki hálás, büszke mosollyal fogadta a dicséretet –, már szabad, ki is engedték az őrizetből. Állítása szerint ő éppen csak arra járt, és rajzolni akart valamit, mert szabadidejében szeret rajzolni. Ez nem bűncselekmény. A dulakodásban nem vett részt, állítása szerint nem ismer a felek közül senkit. Az egyik legdrágább, legprofibb ügyvédet fogadta fel, aki csak létezik az országban, és aki mindenféle könnyfakasztó történeteket fog előadni arról, hogy a védence már gyerekkorában bepisilt, apja alkoholista volt, szörnyű körülmények között nevelkedett, és egyébként is, félig transznemű és meleg, ráadásul korábban többször volt kitéve indokolatlan rendőri vegzálásnak. Enyhítő körülményeknek hívják őket. Nem fogják elítélni. - Egyre jobb … - szólalt meg döbbenten az eddig hallgatag Vivi. - És még nincs vége. A McDonald’s vezetőségét, pláne magát a céget hivatalosan nem vádolhatjuk semmivel, hiszen ők „ottsevoltak”… de ha megvádolnánk is, egy milliárdos cég ügyvédei pillanatok alatt szétcincálnának minket, ami alighanem a mi, és több más kollégánk karrierjébe is kerülne. Ezt nem vállalná be közülünk senki. Arról nem is beszélve, hogy a nyomozást elrendelő, majd most leállító főnökünk azt mondta, kapott egy elég magas körökből érkező üzenetet, hogy ne nagyon bolygassuk ezt az ügyet. - Remélem, ezek a rossz hírek voltak, és nem a jók – mondta pókerarccal Betti. - Szép lenne, ha ezek lettek volna a jók – nézett rá barátságosan a fekete hajú nyomozónő. - Azok most jönnek. A lányok érdeklődve néztek rá. - Nos, az első jó hír, hogy lehet hogy a rendőrség és a hivatalos nyomozás lehet hogy leáll... de mi nem. Mi tudjuk. Mi ketten folytatjuk. - Ezt...nagyon köszönjük – mondta zavartan, de hálásan Regi. A nyomozónő egy biccentéssel vette tudomásul a köszönetet. - A második jó hír, hogy néhány...hogy is mondjam csak...ismerősünk, szintén így gondolja, ahogy mi. Vagyis hogy ezt az ügyet fel kell deríteni. Ezért besegítenek nekünk. Minden eszközzel...akarom mondani, minden törvényes eszközzel azon leszünk, hogy bebizonyítsuk, mik történtek, és leleplezzük ezt az összeesküvést. Erről nem kell többet tudnotok, de ha a segítségetekre lesz szükségünk, meg fogunk keresni benneteket. Addig is, semmilyen magánakcióba ne kezdjetek, jelenleg egyébként sincs értelme. - Ugyanis – vette át a szót derűsen Krisztián – a harmadik jó hír az, hogy azt az oltárt, az alatta lévő csontokkal együtt megsemmisítettük. Amit tudtunk, elégettünk, amit nem, azt porrá törtük, és itt kint, a budai hegyekben szétszórtuk. A meki irányából rátok és másokra leselkedő veszélyek természetfeletti részét ezzel alighanem kiiktattuk. Mostantól „csak” az emberi fenyegetéssel kell megküzdenünk. - Ismerve a meki vezetőségét – húzta el a száját Betti – az sem kevés… - Igen, de ezzel egyszerűbb megbirkózni – koppantotta le kiürült poharát a rendőrnő az asztalra, mintegy lezárva a beszélgetést. - Most mennünk kell. De ne aggódjatok, védelem alatt lesztek. Nem fogjátok észrevenni, de mindig lesz valaki, aki rajtatok tartja a szemét. Természetesen jó szándékkal! – állt fel mosolyogva. - Köszönjük, hogy segítetek – hálálkodtak a lányok. - Ezt diktálja a lelkiismeretünk. És különben is...nyomozók vagyunk! Izgat bennünket ez a rejtély. És hát, maradt még megfejtenivaló… Regi a nyugati meki alatti mocsárra és a boszorkányra gondolt, és összeborzongott. A nyomozónő, mintha kitalálta volna a gondolatait, még hozzátette: - Tudjuk, hogy történt veletek és a kolléganőitekkel valami odalent, ami nem a McDonald's embereinek a számlájára írható. Tudjuk, hogy nem igazán vették komolyan a vallomásotokat. Mi komolyan vesszük. Utána fogunk járni annak a történetnek is. A két nyomozó intett, majd beszálltak a kocsiba és elhajtottak. Regiék lassan, gondolataikba merülve álltak fel az asztaltól. A terasz környékén egyszerre csak feltámadt a szél. Mintha azt üzente volna, vihar közeledik. |