- „...tükörben csillan a halál…” - idézte fel Regi a szimbólum alatti szavakat,
ahogy a mûszak közti szünetben kimentek egy kicsit a teraszra levegõzni. - Miféle tükörrõl beszél?
- És miféle halálról…? - kérdezett vissza Betti. - Mondjuk, bármifélérõl is, nekem egyik fajta se tetszik... - Az A2-n van egy tükör...illetve egy tükrös szekrény – mondta elgondolkozva Regi. - Gondolom, abban szoktad nézegetni magadat – mondta csúfondárosan Betti. - Azóta ilyen a hajad… Regi rá akart csapni egyet, de a lány könnyed mozdulattal elsiklott elõle. - Jant utoljára az A2-re látták lemenni – tûnõdött. - Azaz, utoljára akkor látták, amikor… - Kibelezték – fejezte be faarccal a mondatot Betti. - Lehet, hogy õ is ezt a tükröt kereste…? - Mivel amúgy is ma van AZ a nap...mûszak után lemegyünk az A2-re! – határozott Regi. - Alaposabban is megnézzük azt a tükröt. - Igenis, gazdám… - morogta Betti. - Hova akartok lemenni…? - kérdezte elhaladtában a semmibõl hirtelen feltûnõ, fekete hajú takarítónõ, aki valószínûleg cigiszünetébõl az épület felé sétált vissza. - Ööö...csak inni, majd egy bárba – hebegték a lányok, kis döbbent csend után. - Vihetnétek engem is! - intett nekik az, vissza se nézve. - Ez a nõ mit sertepertél folyton körülöttünk? - kérdezte Regi, miután a nõ eltûnt az épület sarka mögött. - Nem tudom, de rohadt idegesítõ – fújta ki a füstöt hevesen Betti. - Ez mindig ott van, ahol nem kéne lennie. - Tuti a meki vezetõsége állította ránk – vélte Regina elgondolkodva. - Áhh, annyit nem érünk nekik – legyintett Betti. - De emlékszel, hogy kezdõdött? Szinte ugyanitt...ajánlkozott az a csaj, te elfogadtad, én hülye mentem veletek, aztán jól csapdába csalt bennünket. Regi kifújta a füstöt, magában mosolyogva. - És hát, eléggé nem áll jól a szeme – mondta tovább Betti. - Nem szeretem az ilyen settenkedõ alakokat. Még így, napvilágnál sem. Odalent az alagútban pedig kifejezetten félelmetesek számomra. - Ugyanazt éltem át, amit te, mégsem félek – mondta Regi. - Inkább düh van bennem az iránt a valami iránt! - Jó, azt megértem – mondta Szandi. - Nem mondtam hogy félek, csak aggódom...de magamhoz képest én is bátor vagyok. - Bátor…? - vigyorodott el Regina. - Erõsebb idegzetû macskákat láttam az autópályán átkelni! Betti sértõdött arccal nézett vissza rá. - Tudjátok is, ti, regionálisok… - fújta a füstöt a lány arcába. Regi szigorú tekintettel nézett rá. - Tudod, hogy utálom, ha így hívsz! - Akkor egy-egy. Na, gyerünk … vissza a pokolba! Regi rápöckölte a csikket az étteremvezetõ kocsijára, végignézte, ahogy Betti finoman elnyomja az övét ugyanott, majd behúzta maguk mögött az ajtót. |