A budai hegyekben működő szanatórium hatalmas birtokon terült el.
A kerítéssel körbevett, lejtős, sokhektáros terület főbejáratától hosszú, kacskaringós út vezetett a feljebb lévő épületekig, melyek szétszórva álltak a szanatórium területén,
főleg az út bal oldalán. Az úttól jobbra a kórház saját erdeje húzódott, a fák közül néhol elővillant egy-egy kisebb szikla, és a szűk kis ösvények kitaposott kanyarulata.
A lányok vagy negyedórás sétával jutottak el a főbejárattól az általuk keresett épületig. Bár még csak késő délután volt, a borús, szürke esőfelhők és a komor idő miatt az épület folyosói szürkék, szinte sötétek voltak. Az emeleten a nővérpultnál megmondták, melyik szobát keressék, és elindultak arrafelé. - Öööö...helló – nyitott be zavartan Szandi a meglepően jól megvilágított szobába. Az ablaknál, neki háttal álló srác ijedtében felköhögött, kidobta a cigit az ablakon és gyorsan megfordult. - Én nem… - kezdte, majd meglepődve félbehagyta a mondatot, mikor meglátta az ajtón besorjázó három lányt. - ...én nem is tudtam, hogy karácsony van – folytatta aztán csibészes félmosollyal az arcán. - Haha – reagált Málna tömören. - Ki a francok vagytok ti? - kérdezte udvariasan a srác. - Nyomozók vagyunk – mondta szemtelenül Dominika. A srác végigmérte őket, szeme hosszan elidőzött Dominika különös orrpiercingjén, Szandi rózsaszín prémkabátján, de Málna átható, világoskék tekintete elbizonytalanította. - Már a rendőrök sem a régiek – sóhajtotta végül. - Nézzék, fogalmam sincs, hogy tűnt el az a hangszóró meg a cigi a 22-esből, de ha… - Nyugi, nyugi – nevetett fel Szandi. - Tényleg nyomozunk valami után, de csak egyszerű lányok vagyunk. - Jól van, egyszerű lány – nevetett fel a gyerek is. - Akkor lökjétek! Elmondták neki, miért jöttek. A srác elkomorodott. - Igen, tényleg majdnem elkapott valami lent. De bolond azért nem lettem tőle. - Jó neked, mi a mekiben néha közel állunk hozzá – mondta faarccal Dominika. - Hát amúgy ja, barátaim, jó nagy hülyék vagytok – mondta a gyerek. - Én nem bírnám azt a rabszolgamunkát. - Hát, akinek ilyen albérletre futja… - mutatott körbe mosolyogva Dominika. - Viccelsz? Amikor kihúztak a csatornából, kijött a mentő meg mindenki, ilyen önkéntesek, szeretetszolgálatosok és miután végighallgattak, felajánlották, hogy ide jöhetek, kicsit összeszedni magam, és maradhatok amíg akarok, ők állják. Amikor kérdezgetett a pszichológusuk, összehadováltam nekik minden szart arról, hogy a transznemű nagyapám gyújtója nekem szent, meg nem is ez a nagy trauma ami velem történt, hanem hogy közeleg a klímakatasztrófa, és ezek a marhák elhitték… végig komoly arccal bólogattak, és elhoztak ide. Épp azelőtt basztak ki az albérletből, úgyhogy pont kapóra jött, csak néha cserébe kicsit bolondnak kell tettetnem magam. - Na most adtál egy nagyon jó ötletet...jövőnk elrendezve, gyerekek – nevetett Málna. - Hát – nevetett a srác – amúgy tényleg imádom ezt a mai világot. Más esetben simán hagynának éhenhalni az utcán, de ha benyögsz ilyen fura liberális szarságokat, azonnal felkarolnak – nevetett, majd elkomolyodott. - De ne szóljatok nekik, hogy semmi bajom...még azért maradnék pár hétig – kacsintott. - Nyugi – mondta Málna. - Minket csak az érdekel, mi történt veled ott lent, aztán itt se vagyunk. - Azért cigit adhattok majd elmenőben – kacsintott rá a srác. - Na de elmondom. Van ott valami rács az állomás mellett, nem messze a mekitől, én meg ahogy fekszem jól befüv...akarom mondani berúgva, beleejtettem a kedvenc gyújtómat a rácsok közé. Felkelek, mondom ezért mindenképp bemászok, tényleg még nagyapámtól örököltem. Látom hogy nincs a rácson lakat, felemeltem, és beereszkedtem valami folyosóra, ami a rács alatt volt. Mondom lentről az egyik tagnak, aki előtte ott feküdt mellettem beszí...szóval beszívva az esti levegőt, hogy hé, itt vagyok egy földalatti folyosóban. Azt motyogta, hogy ő meg a kanári szigeteken, és hagyjam már békén, na mondom ezekre se számíthatok, ki vannak dőlve mind, úgyhogy leereszkedtem teljesen és elindultam találomra arrafele, amerre a gyújtót beejtettem. Egyre csak lejtett az a folyosó, vagy alagút, és már kibaszott mélyen lehettem, amikor egyszer valami árny emelkedik fel előttem a sötétben. Először azt hittem, valamelyik haver lejutott, és szórakozik velem, de arra fordítottam a telefon lámpáját, és valami rémalak állt ott. - Na ne… - mondta halkan Szandi. - Komolyan, valami boszorkányszerű nő, de amilyen tekintete és arca volt, azt sose felejtem el. Akkorát ordítottam, hogy odafent is meghallották. Elkezdtem futni visszafele, de nem találtam a kijáratot, és folyamatosan hallottam, hogy jön mögöttem az a valami. Annyira ordíthattam, hogy valaki szólt a közelben a járőröknek, és azok húztak ki végül, meg odajöttek valahonnan ezek a szociáliskodó izék, akiket már mondtam. A többiek persze addigra elpucoltak, egyedül kellett halandzsáznom. Az igazat nem hitték volna el, de láttam rajtuk, hogy valami magyarázatot várnak, és ahogy kezdtem lenyugodni, mondtam nekik a dolgokat, amiket már elmondtam, és most végül itt vagyok. - Hm – mondta Málna. - És meddig voltál odalent? Meddig tartott ez az egész? - Szerinted tudom én? Úgy féltem, mint még soha...csak azt láttam egy idő után, hogy villognak a fények, arrafele próbáltam menni, és egyszer csak már húztak ki. - Szerencséd volt, hogy nem kapott el... - mondta komoly, elgondolkodó arccal Dominika. - Én se értem – mondta a srác. - Az tuti, hogy úgy rohantam, mintha az életemért futnék. Lehet hogy azért is futottam. De mondok nektek még valamit...lehet, hogy nem hiszitek el, de odalent árad valami a falakból. Valami olyan gonosz jelenlét...nem tudom elmondani. De az biztos, hogy annak a boszorkányféle nőnek köze van hozzá...ha azt keresitek, felejtsétek el szerintem. - Jó ötlet! - állt fel Szandi. - De ha mégis el akarjátok kapni – mondta a sztori mesélésétől láthatóan megkomolyodott srác az indulni készülő lányoknak –, szerintem keressetek egy papot. Talán az segíthet az ilyenek ellen. De én a helyetekben nem keresném a találkozót vele. - Köszi, hogy elmondtad ezeket – mondta barátságosan Málna. - Vigyázzatok magatokra! - mondta óvón a srác. Ebben a pillanatban hatalmas robajjal megdördült odakint az ég. Mintha ő is figyelmeztetni akarta volna a lányokat. |