Műszak után Szandi még mindig remegő kézzel gyújtott rá, amikor Dominikával kimentek a szokott cigizőhelyükre.
Már elmesélte a lánynak, mi történt vele odalent, de az hiába kísérte le együtt érző arccal Szandit az alagsorba, a lány által látott gótikus írás már nem volt ott az ajtón.
Mindenesetre lélekerősítőnek most kivittek egy-egy energiaitalt a teraszra, és most ott beszélgettek.
- Ennek nem lesz vége – mondta Szandi elgondolkozó arccal. - Nem is csodálom, hogy Regiék felmondtak. Azok után, amit ők átélhettek odalent… - Ha átélték – mondta Dominika egy szkeptikus fintorral. - Mindenesetre hiányzik az a két bolond...Hol vannak most? Olaszban? - Aha – mondta Szandi a füstöt kifújva. - De már rég beszéltem velük. Mostanában ghostingolnak mindenkit, hónapok óta nem írnak vissza senkinek. Utolsó infóm róluk, hogy állandóan rémálmaik vannak, és soha nem akarnak visszajönni ide. - Ezzel sokan vagyunk így - bólogatott mosolygó arccal Dominika. - Tuti. De most úgy néz ki, ez a valami helyettük rám szállt… - Úgyis fiút akartál, Szandi – nevetett rá a lány, hogy oldja a feszültséget. - Jó, de ez már nem fiú...itt kísérthet már vagy kétszáz éve. - Már megint kísértetekről beszélgettek? - lépett hozzájuk Málna, az egyik kasszáslány, aki épp akkor végzett, és kijött cigizni. - Bár csak beszélgetnénk róluk, és ennyi lenne – válaszolta Szandi, és neki is elmondta az aznap történteket. - Hm – mondta a jó alakú, világítóan kék szemű lány. - Amúgy hiszitek vagy nem, az éjszakások is megint panaszkodnak, hogy fura zajokat hallanak mostanában éjjelente az alagsorból. - Egyre jobb – ivott bele Szandi az energiaitalba. - Én nem is hallottam róla – nézett rá Dominika. - Mert Andi megtiltotta nekik, hogy híreszteljék. Azt mondta, kirúgja, aki szólni mer róla valakinek. - Ki az az Andi? - Ja, ti nem is tudjátok? - simította hátra barna haját Málna. - Új étteremvezetőnk van! - Ja igen, Sanyi mondott valamit... - Én is mondok valamit – válaszolt Málna. - Kalandra fel! - Mármint…? - Hát – válaszolta Málna – kutakodjunk egy kicsit! Eddig csak történeteket hallottunk összevissza, meg áramszünet, de semmi konkrét. Mármint, nem vonom kétségbe amit mondtál, de pont ezért is vagyok kíváncsi. Ha esetleg valami akcióba kezdenétek, engem se hagyjatok ki! - Nem fogunk – pöckölte rá a csikket Dominika a műszakvezető közelben álló, tilosban parkoló kocsijára. - De ez fél – nézett Szandira nevetve. - Te is félnél, majd megtudnád – mosolyodott el a lány. - Jajj, a punkok...- sóhajtott Málna. A két másik lány követte pillantásának irányát, és látták a feléjük tartó tizenéveseket, akik az állandóan a pályaudvar mögött tanyázó punkcsoportból váltak ki, cigi reményében feléjük tartva. - Ezektől még a kísértet is elmenekülne - nevetett Szandi. - Nem is mondasz hülyeséget – élénkült fel Málna. - Hé, srácok! A punkok döbbenten torpantak meg. Épp a legmegfelelőbb cigitarháló mondaton gondolkoztak, de ahhoz nem voltak hozzászokva, hogy őket szólítsák meg. - Figyeljetek már, nem történt valami furcsa dolog mostanában errefelé? - kérdezte Málna, feléjük tartva a cigisdobozt. - Hát ez most pont az – mondta az egyik, és gyorsan kivett egy helyett két szálat. A lányok felnevettek. - Ha jól beszéltek, kaptok még – mondta Dominika. - Olyasmi érdekel bennünket, ami ilyen kísérteties, ijesztő dolog. Néhány barátunkkal történt itt valami ilyesmi, és annak akarunk utánajárni. - Ami Fanni barátjával történt – szólalt meg a társaságból az egyik punk lány, aki eddig olyan unottan bámulta őket, mint majmok a fák ágain a leveleket. - Na ja, az olyasmi – vágta rá egy másikuk. - A gyerek azóta is szanatóriumban van. Pár napja volt. Leejtette a kedvenc Zippo gyújtóját a rácson, lemászott érte valahova a csatornába, és csak sokára jött fel. De amikor feljött, abban se volt sok köszönet. Mindenfélét zagyvált, hogy majdnem elkapta valami odalent, meg egy csomó baromságot. Kicsit bolond azóta szegény, mentők vitték el, kint volt itt rendőrség, mentőkocsi, mindenki, mi meg elbújtunk, mert hát… - Kicsit be voltunk állva – nevetett a lány. - Van így is elég bajunk, még ezt is ránk fogták volna… - Hm – mondta Málna. - És hol van most ez a srác? - Neeeeeem…! - mondta Szandi. - Hagyjuk, én nem akarom bolygatni ezt. - Nyugi – mondta Dominika. Mi bajunk lehet, ha beszélünk vele? Ez nem a boszorkány. - Csak egy nyom, ami hozzá vezet – bólogatott elgondolkodva Málna. - De én nem akarom, hogy valami hozzá vezessen! Én ELFELE akarok menni tőle, minél messzebb – válaszolta durcásan Szandi. - Abból még nem lesz baj, ha beszélünk a gyerekkel – mondta megnyugtatóan Dominika. - Szóval – fordult a punkokhoz – hol a haverotok? Az elsőnek megszólaló punk srác a Dominika zsebéből kikandikáló, nemrég vásárolt doboz cigire pislantott, majd kacsintott egyet a lányra. Dominika megadóan sóhajtva húzta elő a dobozt. |