Szandi remegett a félelemtől, ahogy a nőt nézte. Regiék elmondása alapján nem így képzelte el a boszorkányt,
de a valóság, és a gonosz szemekből áradó leplezetlen fenyegetés talán még a képzeleténél is ijesztőbb volt. Az egyszerre fiatal lánynak, középkorú gonosz nőnek,
és rémlátomásszerű lidércalaknak tűnő jelenés mintha folyton másik arcát mutatta volna nekik.
A nő, mintha tudta volna, mi jár a fejében, megszólalt. - Nekem talán nincs is igazi arcom. És ha lenne, sem akarnám hogy meglássátok. - Ki vagy te? - kérdezte Málna. - A Gonosz? A nő leírhatatlan hangon, baljósan, mégis fájdalmasan nevetett fel. - Ugyan, mit tudhattok ti a Gonoszról? - Felmutatta a kezét, melyen ott volt ugyanaz a kör alakú jel, ami a kövön is, benne a furcsa szimbólummal. - Tudjátok, mit jelent ez? Ott bent – intett a barlang sötétségbe vesző, félelmetes félhomályába – majd megtudjátok. - Mi van ott? - kérdezte remegő hangon Dominika. A nő arca félelmetes, démoni vigyorba torzult. - Valami gonosz. - És akkor te ki vagy? - kérdezte újra Málna, bár már az ő hangja is kezdett megremegni. A nő hátborzongató tekintettel pillantott rá. - Talán a Gonosz...talán csak egy szolgája. És nekem is vannak szolgáim...mindenfelé – nézett kárörvendő pillantással a lányokra. - Mit jelent ez? - kérdezte Szandi kétségbeesetten. - Ó, hamarosan megtudod – kacagott fel a nő. - Hamarosan ott leszel, ahol az ilyesfajta dolgokat meg szokták tudni...odaát. - Lenne egy-két kifogásom ezzel kapcsolatban – hallatszott hirtelen egy hang a barlang faláról visszhangozva. A rém gonosz, dühös tekintettel nézett a lányok mögé. A pap állt mögöttük. |