- Mondják, maguknak ez a hobbijuk?
A nyomozó fáradtan dőlt hátra a székben. - Valami új mekis szokás, hogy hol egyikük, hol másikuk lent bolyong a csatornarendszerben, és időnként szellemeket látnak? Dominika megadóan sóhajtott egyet, Szandinak még erre sem volt ereje, csak bámulta az asztal lapját. - A barátnőjük jól van, csak a keze sérült meg egy kicsit, de a biztonság kedvéért huszonnégy órára bent tartják a kórházban megfigyelésre. - Reméljük, nem a punk gyerek melletti szobát kapja – súgta Dominika Szandinak. A lány fáradtan felnevetett. A nyomozó mellett ülő étteremvezető nő megrovóan nézett rájuk. - Na! Vegyük át újra – mondta a nyomozó. Majd a fáradt lányokra nézve legyintett egyet. - Áhh, hagyjuk a fenébe...Fenntartják az állításukat, miszerint lent, a pályaudvar alatti csatornarendszerben valami...micsodával is...démoni lénnyel találkoztak? - Ez az igazság – mondta halkan Szandi. - Tudják, nekem kicsit déja vu érzésem van. Nincs egy éve, hogy itt ültem két kolléganőjükkel, akik ugyanezt állították. - Akkor lehet, hogy tényleg így is volt – mondta Dominika. - Na igen – mondta a nyomozó. - Csak tudják, mi a gond? Hogy sem akkor, sem most nem találtunk semmit. Egyetlen aprócska boszorkányt sem. Két emberem végigment a csatornák bejárható szakaszán, de se földalatti mocsár, se boszorkány köve, se semmi nem volt ott...ezúttal sem. - Mert valaki eltüntette a nyomokat! - csattant fel Szandi. - Igen, ez is egy lehetőség – válaszolt elgondolkodva a nyomozó. - Vagy van egy másik is. - Igen, tudjuk … bolondok vagyunk, vagy be voltunk rúgva – mondta beletörődve Dominika. A nyomozó elmosolyodott. - Én nem fogalmaznék ilyen erősen. Tudják, a maguké egy furcsa generáció. Hogy úgy mondjam, talán nem tudják már néha, hogy kínjukban mit csináljanak... a pia, drog bármikor elérhető, a bulik már unalmasak, nézik azt a sok hülye sorozatot a Netflixen...és talán a látottak hatására beképzelnek bizonyos dolgokat. - Mi nem képzelődtünk – mondta Dominika. - Tudják – folytatta zavartalanul a nyomozó –, van úgy, hogy az ember unatkozik... Nem tudja már, jódolgában mihez kezdjen. Főleg ez a maguk -féle korosztály, akinek úgyszólván semmiért nem kellett megküzdenie az életben. Ilyenkor a kevésbé okosak elkezdenek inni, kábítószerezni, meg bandákba verődve mindenféle ostobaságot csinálni... a kicsit műveltebbek, jólneveltebbek meg máshogy kompenzálják, belépnek egy egyletbe, felkarolják a hajléktalanokat, tüntetnek az erdők megmaradásáért... vagy éppen – kacsintott egyet – rejtélyek után kutatnak. És ha nincs rejtély, csinálnak egyet. A lányok csúnyán néztek vissza rá. - És a pap? - kérdezte dacosan Szandi. - Az eltűnt! - Az el – bólintott a nyomozó. - Csak éppen nem oda, ahová maguk gondolják. A lányok értetlenül néztek rá. - Utánanéztünk. Az atya levelet hagyott hátra, miszerint missziós munkát végezni távozott külföldre, bizonytalan ideig, valamilyen érsek meghívására. Ennek helye és oka egyházi titok, így ha akarnánk, se bolygathatnánk. De nem akarjuk. A lányok tehetetlenül néztek össze. - Bizonyíték nincs, nyom nincs, így ügy sincs – foglalta össze a nyomozó. - Csak beszélgettünk, ebből nem lesz semmi. A barátnőjük enyhe sérülését ellátták, talán vehető munkahelyi balesetnek, nem tudom – nézett Andira, az étteremvezetőre. - Ami az étterem falain túl történik, az nem a mi kompetenciánk – válaszolta az. - A rendes szabadság jár neki is, mint mindenkinek, többet nem tudunk adni. - Ez már nem az én dolgom – sóhajtott felállva a nyomozó. - Vigyázzanak magukra! - mondta búcsúzásképpen a lányoknak. - Azt a csatornarendszert meg most már hagyjuk békén...örökre! - tette hozzá az étteremvezető, és követte a nyomozót a folyosóra. Ahogy az ajtót becsukva a huzat meglebbentette a haját, egy pillanatra a barna tincsek közül kivillant valami. Egy tetoválásszerű kör, benne valamilyen furcsa szimbólummal. A Gonosz jele. |