Titkos folyosó

8. fejezet

    A rácsos ajtó után a folyosó jó húsz méteren át folytatódott nyílegyenesen.

A két rendőr lassan haladva világított jobbra-balra, de lámpáik fénye csak a komor betonfalakat mutatta.

- Most megyünk át az épület alatt – kommentálta Völgyi. - Ugyanabba a szárnyba, ahonnan indultunk, csak alá egy emelettel.

- Szerinted én hülye vagyok? - morogta vissza Horváth. - Pontosan tudom, hol vagyunk!

- Azt hiszem, ez hamarosan elmúlik… - suttogta Völgyi, aki néhány lépéssel megelőzte főnökét, és lámpájával a folyosó végén lévő újabb rácsos ajtóra mutatott.

Az ajtó mögött egy keresztirányú folyosó húzódott. Mire főnöke átlépett az ajtón, Völgyi már jött is visszafelé a jobb oldali folyosóágból.

- Pár méter után véget ér...egy hatalmas elbetonozás zárja le. Csak balra tudunk menni.

- Vagy visszafelé… - csóválta a fejét főnöke. - Egyre inkább nem tetszik ez nekem…

- Az az elbetonozás nekem sem – válaszolta a fiatal rendőr. - Igencsak érdekelne, mi lehet mögötte...na mindegy! - zárta le magában a témát, és elindult a balra vezető részen. Horváth elfojtott egy újabb káromkodást, és a fiatal főtörzszászlós után sietve azt próbálta kitalálni, hogyan vegye rá társát, hogy inkább térjenek vissza, mikor amaz hirtelen felrikoltott.

- Ide jöjjön, hadnagy úr! Ezt nem fogja elhinni!

A hadnagy egyre növekvő idegességgel szaporázta meg lépteit, de amikor lámpájának fénye egy újabb, a folyosót elzáró rácsos ajtóra vetült, megállt, és dühösen toppantott egyet.

- Valóban hihetetlen felfedezés : egy újabb rács! Ami egy újabb folyosóba vezet majd, ahol egy újabb rács van! Na, most pedig megfordu…

- Világítson be, hadnagy úr… - suttogta társa, félelmetesen halkan. - Világítson be.

Horváth idegesen felhorkantott, majd az ajtóhoz érve átvilágított a rácsok között.

Fiatal társa kaján mosollyal nézte, ahogy először megdermed, aztán megremegő kezeiből kis híján kiesik a lámpa.

Az ajtó mögött immár nem folyosó, hanem egy tágas alagút húzódott, az eddigi komor beton helyett immár a falakon csempékkel.

Sínek vezettek mindkét irányba, az ismeretlen sötétségbe.

Előző fejezet         Következő fejezet