„- Tisztelt helyettes párttitkár úr! - szólt a titkos ügyiratból kifényképezett levélrészlet.
- ”Tisztelettel jelentem, a kért munkálatokat elvégeztük. Az Államvédelmi Osztály utasítására a kért járatmegszüntetéseket elvégeztük.
Befalazásra került a Nyugati pályaudvar és az Országház közötti, az Erkel színház és az Operaház közötti járatszakasz.
Az álcázási műveleteket végrehajtottuk, az esetleges későbbi felhasználás esetére az áttörési pontokat jelöltük.
Védett objektumból védett objektumba vezető volta miatt a Belügyminisztériumból vezető alagútszakaszt csak elrejtettük,
az Alkotmány utcai menekítőfolyosó házbeli kijáratát pedig álcáztuk és állandó megfigyelés alá helyeztük. A Jászai Mari téri pártházból induló…” - itt vége szakadt a levéltöredéknek.
- Ezekből ítélve...igen, nagyon úgy néz ki, hogy igaz ! - válaszolta lelkesen. - Alagút vezet tőlünk a Parlamentig! A hadnagy elgondolkozva dőlt hátra a karosszékben. - Ha vezet is – mondta aztán lassan, gondolkodás közben a levegőbe meredve –, az államtitok. És most, hogy elmondtad nekem, én is bűnrészes vagyok. - Ugyan már, hadnagy úr – válaszolta vidáman Völgyi. - Hát nincs magában semmi kalandvágy? - Húsz éve még volt – sóhajtott a bajszos. - Azóta… - aztán megmerevedve kollégájára nézett. - Csak nem az jár az eszedben, hogy… A főtörzszászlós elvigyorodott. - Csak egy kis sétára gondoltam a pincében. Az még nem bűn… - Hogy mi a bűn, azt nem te döntöd el! - csattant fel a hadnagy. - Én nem adhatok engedélyt neked ilyesmire! - Úgy gondoltam, hogy maga is jönne velem – nézett vissza kollégája bűntudatos tekintettel. - Csak egy séta a pincében...néha azt is kell ellenőrizni! - Ellenőrizni, azt minket fognak...majd óránként a zárkában – mondta dühösen a hadnagy. - Hogy rohadt volna meg, aki kitalálta, hogy a titkos ügyiratokat itt nálunk kell őrizni...De nem bánom, legyen! Egy séta, csak te meg én...a többieknek egy szót se! És bármit találunk, ha ugyan igaz ez a baromság – intett dühösen a monitor felé - , megnézzük, tudomásul vesszük, és jövünk vissza azonnal! - Igenis! - pattant fel boldogan elvigyorodva a magas, szakállas főtörzszászlós. Elindultak a pincelejárat felé. |