Csak akkor merevedett mozdulatlanná, mikor a távolból meghallotta fiatal kollégája kiáltozását.
- Gyorsan jöjjön, hadnagy úr! Gyorsan…! Horváth hadnagy termetét meghazudtoló fürgeséggel kezdett el rohanni kiáltozó kollégája és a távoli lámpafény felé. - Mi történt, te eszeveszett?! - kiabálta kissé rémülten, a futástól szuszogva. - Megvan…! Megvaaaaaan!! - Mi van meg, te szerencsétlen? Lihegve állt meg a folyosóról nyíló kis helyiség bejáratában. A magas, szakállas főtörzs, arcán diadalmas vigyorral, a kis terem jobb oldalán állt, mellette a porcsíkok vonalából ítélve egy nemrég eltolt láda. A terem hátsó sarkában pedig egy felnyitott, hatalmas csapóajtó. Mögötte lépcsőfokok vezettek lefelé a sötéten ásító mélységbe. |