A Belügyminisztérium épülete fenyegetően magasodott a járókelők fölé.
Nem voltak sokan az utcán, a komor, őszi idő, a szitáló eső és a késői időpont miatt alig volt mozgás a Lánchíd környékén. A karácsonyi időszak turistái még nem érkeztek meg a fővárosba, aki meg a normál turisták közül ott volt, az jobbnak látta az erősen fújó szél és az eső elől valamelyik elegáns, drága étterembe behúzódva növelni Budapest és az állam költségvetését. A Belügyminisztérium épületében sem volt sokkal nagyobb mozgás, mint az utcán. A dolgozók, munkaidejük lejártával már rég hazamentek, csak néhány éjszakás készenléti rendőr volt az épületben, meg a takarító, aki épp fejcsóválva sikálta folyamatosan a délutánról ott maradt vizes, sáros lábnyomokat. - Ezt figyeld! - mondta Völgyi főtörzszászlós a szobájába éppen belépő kollégájának, egyben felettesének, Horváth hadnagynak. - Hagyd azt a baromságot… - sóhajtotta az fáradtan. Ismerte fiatal kollégája lelkesedését és érdeklődését a téma iránt, így elég volt egy pillantást vetnie a monitorra annak asztalán, tudta mi lesz a téma : a titkos alagutak. - De ez most más! - tiltakozott a magas, szakállas főtörzs. - Ez viszont nem – mutatta a kezében tartott paksamétát Horváth, és fáradtan lerogyott az íróasztal melletti karosszékbe. - Ez sajnos most is ugyanaz. - Mi az? - pillantott fel érdeklődve Völgyi. - A bérpapírom. - mondta társa rezignáltan. - Sajnos, pontosan ugyanannyi van rajta, mint előző hónapban. - Volt fizetés? - nézett meglepetten Völgyi. Horváth a fejét csóválva nézett vissza rá. - Jó neked, hogy téged ennyire nem érdekel, hogy azt se tudod, melyik nap van. - Mert izgalmas témát találtam! - fordult vissza csillogó szemekkel a főtörzs a monitor felé. - Ja, az izgalmas téma, az más...De én hogy fogom ebből eltartani a gyerekeimet?! - lobogtatta meg a papírköteget. - Nincsenek is gyerekeid – nézett rá Völgyi gyanakodva egy pillanatra. - Hát pont ezért! - csapta le Horváth a papírköteget az íróasztalra. - Pont ezért nincsenek, fiacskám...mégis hogy tartanám el őket ennyiből? - Nézd meg ezt, és egyből elmúlik a rosszkedved! - fordította a fiatal főtörzs a társa felé a monitort. Az sóhajtott egyet, és olvasni kezdte a képernyőn látott szöveget. Észre sem vette, hogy olvasás közben a döbbenettől tátva maradt a szája. |