A szöveg egy fiatal egykori ávós levele volt egy rokonához, melyben a Parlament és más védett helyek titkos alagútjairól írt.
- Honnan szerezted ezt? - nézett gyanakodva fiatal kollégájára, miután befejezte az olvasást. - Az mindegy – pirult el Völgyi. - Hát azért nem egészen – nézett rá szigorúan felettese. - Ez titkos ügyirat! - Volt valamikor… - válaszolta a fiatal főtörzs. - Nézd a dátumot : 1962. Valószínűleg már rég lejárt ez a szigorúan titkos minősítés. Társa kétkedve csóválta a fejét. - Az ilyesmik nemigen járnak le...de ha lejárt is, és te nem hivatalos úton szerezted… Társa bűntudatosan sütötte le a szemét. - Jó, elmondom… - mondta végül bűnbánóan. - Tudod, hogy hírlik, hogy hamarosan költözünk innen...és pakolnak össze-vissza mindent, bár az is lehet, hogy csak szortíroznak, nem tudom, de a gondnok tiszta ideg, szerinte szétcsesznek mindent az épületben, nyoma sincs a megszokott rendnek. Öt percenként jár ki cigizni, és egyszer mondom megnézem már, mit panaszkodik, milyen rendetlenség, úgyhogy lementem szétnézni a pincébe. - Ahol semmi dolgod – csóválta a fejét felettese. - Nana! - emelte fel mutatóujját a fiatal törzszászlós. - Az őrszolgálat kiterjed az épület egészére...különösen, ha valamilyen gyanús körülmény merül fel… - Hagyjuk a baromságot – legyintett a főnöke. - Azt mondd, mi ez, és honnan van. - Hiszen épp azt próbálom elmondani – nézett rá sértődötten Völgyi. - Szóval, a pincében a fél irattár nyitva, papírkötegek, ládák, nyitott ajtók mindenhol...egyikbe benéztem, és megakadt a szemem az egyik aktán a piros feliraton. Látom, hogy szigorúan titkos, körülnéztem, nem volt ott senki, belelestem...és nem bántam meg! - Adja az Isten, hogy ez így is maradjon...Nézd, hogy járt a kolléga – intett figyelmeztetően a monitor felé. Az irat következő oldalán ugyanis az ÁVO jelentése szerepelt a levél utolsó pillanatban való, postáról kikerülése előtti elfogásáról, a postai besúgó jelentéséről, valamint a fiatal ávós letartóztatásáról és likvidálásáról. - Valld be őszintén, fiacskám – nézett rá a vastag bajszú hadnagy jóindulatúan –, elloptad? - Dehogyis! - tiltakozott amaz. - Kifényképeztem a telefonommal ezt a pár oldalt, aztán visszatettem. - Jó nagy barom vagy ,,, - sóhajtott felettese. - De most már mindegy. Szerinted igaz? Völgyi szeme felcsillant, lejjebb görgetett, mutatóujját rátette a szövegen egy pontra, és hangosan olvasni kezdett. |