Alig egy óra telt el Regina munkakezdése óta, mikor hirtelen teljes áramszünet lett az étteremben.
Minden gép leállt, a fények kihunytak, és teljes sötétség borult az étteremre. Kint még csak alkonyodott, de a borús idő miatt olyan volt, mintha odakint is éjszaka lenne.
Egy pillanatnyi csönd után nagy hangzavar támadt. Kint a kasszasor előtt a vendégek nevetgéltek, halkan sugdolóztak, mintha tilos lenne a sötétben hangos szót ejteni, bent a konyhán egymással kezdtek beszélgetni a dolgozók, valaki szólt a műszakvezetőnek, aki az irodában youtubozással próbálta kipihenni a napi semmittevést, néhányan lopva bekaptak pár falatot, az egyik srác kiszökött cigizni, néhányan a konyhai eszközöket próbálták elpakolni az útból, páran az üdítőautomatákhoz lopóztak, kihasználva az alkalmat, hogy ihatnak a dolgozók számára tiltott italokból, szóval amolyan kisebbfajta káosz kezdett kialakulni. - Mi ez?! - ordított ki Ricsi, a műszak vezetője az irodából. Egy pillanatra azt hitte, amikor sötét lett, hogy csak elaludt, de túlságosan is ugyanolyan volt a környezete, és továbbra is a megszokott hangokat hallotta. - Áramszünet? - Micsoda logikája van, nem hiába ő itt a főnök… - morogta Sanyi, az étterem viccmestere a fogai között. Néhányan halkan felröhögtek, néhányan csak helyeslően bólogattak. Megtehették, a sötétben senki nem látta. - Megyek a főkapcsolóhoz, ha újraindul, pakoljatok le a grillről, azonkívül senki ne nyúljon semmihez! - kiáltotta Ricsi. - A vendégeknek szóljon ki valaki, hogy kis türelmet kérünk. Ricsi eltűnt valahová az alagsorba, aztán rá pár percre visszajött az áram. Pár dolgozó segítségével újraindították a gépeket, újra elkezdték gyártani a közben selejtté váló ételek helyére az újakat. - Fogadjunk ez is a kísértetetek volt! - mondta Sanyi a konyhás lányoknak. Ő nem hitt szellemekben, parajelenségekben, de tudta hogy van az a mennyiségű alkohol, aminek elfogyasztása után az ember képes eszmét cserélni akár a horrorfilmekben látott összes jelenséggel egyszerre. (Ő maga gyakran el is fogyasztotta ezt a mennyiséget, rossz nyelvek szerint némely szombat éjszakákon akár a többszörösét is.) - Ez nem vicc, Sanyi! - mondta az egyik kávézóslány. - Tényleg kísértet van a mekiben…sokan látták vagy érezték. Én nem viccelnék ezzel a helyedben! - Ezt ki csinálta??? - érkezett meg ordítva Ricsi, a műszakvezető. - Mit? - kérdezte valaki. - Valamelyikőtök rám zárta kívülről a fagyasztó ajtaját, amíg bent ellenőriztem a termékeket! És ne mondjátok hogy véletlenül csapódott be, mert kívülről el volt torlaszolva teli tálcákkal! Ki volt az??? Hatalmas csend lett a konyhán, senki nem szólalt meg. Mindenki arra gondolt, amit pár másodperc múlva Szandi vékony hangon ki is mondott : - A kísértet… - Ugyan, ne röhögtessetek már! - kiabálta Ricsi. - Ez már nem vicc! - Akkor mégis ki lett volna? - kérdezte Regi. - Mindannyian itt voltunk fent, senki nem ment le. - Mittudomén - válaszolta dühösen Ricsi. - Biztos Dzsó! - Na jó, de honnan tudta volna, hogy pont most van áramszünet, hogy most kell idejönni? - Honnan tudta, honnan tudta…ne kérdezz hülyeségeket! Lehet hogy ő OKOZTA! - Ki az a Dzsó...? - kérdezte érdeklődőve az egyik új lány. - Egy veszélyes alak - mondta Ricsi. - Megtiltom, hogy szóba állj vele! - Jó, de ki az...? - Nyugi - mondta nevetve Regi. - Ő is itt dolgozott régebben, csak a meki vezetősége jól megszivatta és kirúgták, és azóta viszonzásul néha amikor ráér, odacsap egyet az étteremnek. De amúgy jó fej! - Regina - nézett szigorúan a lányra, aztán az új lányra is a műszakvezető - ti most munkaidőben vagytok? - Igen - válaszolták megszeppenve a lányok. - Akkor dolgozzatok - mondta hidegen. - A meki kritizálása helyett pályára beállni, lejárati időket átcímkézni, a selejtből ami még ehetőnek néz ki, tegyétek az újak közé! Ha a kezetek is úgy járna, mint a szátok, már rég felhoztatok volna két tálca zsemlét azóta a raktárból! - Na jó, akármi volt is, én egyedül az alagsorba le nem megyek - mondta Szandi. - Nem is kell egyedül…sőt egyelőre mással sem - válaszolta kissé lehiggadva az műszakvezető. - Alaposan körül fogunk nézni odalent, de nem most. Most gyerünk, munkára mindenki, mert úszunk! |