- Szóval - kezdte Szandi, miután az étterem teraszán rágyújtottak - , pár napja kezdődött az egész.
Az első dolog az volt, hogy elkezdtek a berendezések meghibásodni a konyhán. Ekkor még nem nagyon gondolt senki semmi rosszra, tudod, mennyire régiek,
és a vezetőség mennyire nem törődik az egésszel. Aztán hirtelen olyan dolgok kezdtek el történni, mint egy horrorfilmben.
Nekem az éjszakások mondták, ők vették észre először, de most már nappal is történnek.
Titokzatos reccsenések, halkan meg-megnyikorduló ajtók, furcsa, csoszogó zajok a raktárak és az alagsor felől…a hideg kirázott,
amikor először hallottam másoktól, de basszus, tényleg igaz, ma velem is megtörtént.
- Mi történt pontosan? - kérdezte Regina, éberen figyelve a lányra. - Hát - mondta Szandi, miközben rágyújtott még egy cigire - , leküldtek a szárazáruraktárba pár dologért. Épp kezdtem csak összeszedni, mikor úgy éreztem, hogy valaki áll mögöttem. Azt hittem, hogy valaki hülyéskedik, de nem szeretem az ilyesmit, úgyhogy megfordultam, de nem volt ott senki. Odamentem az ajtóhoz, kinéztem a folyosóra, se balra, se jobbra senki, úgyhogy visszamentem és folytattam a pakolást. És ebben a pillanatban az ajtó döngve becsapódott a hátam mögött! A szívbaj jött rám, pár pillanatig mozdulni se mertem, aztán erőt vettem magamon, odarohantam az ajtóhoz, feltéptem, és kinéztem. Senki nem volt a folyosón, az egész alagsorban. És ebben a pillanatban hatalmas csattanás a hátam mögül, visszafordultam, és az egyik nagy kartondoboz, ami az előbb még a helyén volt, stabilan berögzítve a polcon, most a földön hevert, mintha valaki ledobta volna. Sírva rohantam ki a raktárból, és rohantam fel vissza a konyhára, mondtam hogy én oda be nem teszem többé a lábam egyedül. - Hm - vonta össze a szemöldökét Regi. - Tuti hogy nem csak megviccelni akart valaki, és csak elrejtőzött bent, hogy jól rád ijesszen? - Az életemre esküszöm, hogy senki nem volt bent a raktárban rajtam kívül…körülnéztem amikor beléptem. Legalábbis, senki ÉLŐ. - Hogy érted ezt? - Figyelj, én hiszek az ilyesmiben, mint kísértetek meg mifene. Nem szeretem őket, és nem gondoltam volna hogy valaha is ilyesmiben lesz részem, de TUDOM hogy így volt. ÉREZTEM, hogy van ott még valaki rajtam kívül, akit nem látok. Ez nem tudom elmondani, de aki átéli, az tudja milyen az…valahogy érez az ember egy ilyen borzongató jelenlétet. Hidd el hogy nem képzelődöm! - Én hiszek neked! - mondta Regi komolyan. - Csak azt mondom, hogy mindenre van magyarázat. - Hát erre nincs! És ha még egyszer valami hasonló történik, én felmondok, és a környékre nem jövök többé! - Jó, csak nyugodj meg - mosolyodott el Regi. - Gyerünk, nézzük meg, milyen munkával örvendeztetnek meg bennünket ma, aztán majd kitaláljuk a többit. Nyugi, nem hagylak magadra! Elnyomták a cigit, és elindultak befelé. Nem vették észre a szempárt, ami gonoszul csillogva követte őket a tekintetével, amíg el nem tűntek az étterem bejárati ajtaja mögött. |