Baljós, borús, esőre álló idő volt, amikor Regina megérkezett munkahelyére, a nyugati mekibe,
ahol iskola mellett diákmunkával kereste pénzét, hogy tudja finanszírozni élete fontosabb kiadásait.
Gyerekkora óta az volt az álma, hogy valamiféle nyomozó lesz belőle, de nem ám az egyszerűbb fajtából, hanem olyan, aki olyan eseteket old meg, amiket más nem képes.
Természetfeletti jelenségek, különösen nehéz bűnügyek, összeesküvések, amikkel a hivatalos nyomozó hatóságoknak se ereje, se kapacitása nincs foglalkozni.
Alacsony, de sportos alkatú lány volt; szőke, félig göndör hajjal, fitos orral, és olyan bájos tekintettel és arccal, ami a legmogorvább embereket is lefegyverezte, akikkel pedig bőven volt alkalma találkozni munkahelyén, a város legforgalmasabb éttermének kasszája mögött állva. Emberismerete egy részét is innen szerezte, egy részét pedig korábbi tanulmányaiból, megfigyeléseiből, illetve az általa megoldott néhány kisebb-nagyobb ügyből, aminek megoldása egy tapasztaltabb nyomozónak is becsületére vált volna. Az étterem alagsori öltözőjében éppen befejezte a munkaruhába való átvedlést, amikor egyik kolléganője, a szintén diákmunkás Szandi lépett be, és ment a szekrényéhez valamiért. - Szia Regi! Hallottad mi van? - Szia, nem…mi? Megvonják a maradék egy kajánkat is? - kérdezett vissza nevetve, utalva az egyik műszakvezető nem sokkal korábbi bejelentésére, aminek tartalma szerint az eddigi napi két étkezés helyett már csak egy jár a dolgozóknak. - Ja nem, bár az lenne…esküszöm még azt is inkább elviselném! Regina érdeklődve nézett fel a bár jó alakú, de igencsak nagyétkűnek ismert lányra. El nem tudta képzelni, mi olyan dolog történhet, ami Szandi számára rosszabb, mint hogy nem ehet. - Hát, ha rosszabb ez neked, mint a kajastop, akkor tényleg komoly dolog lehet! - mondta nevetve. - Regi, ez nem vicc! - válaszolta elkomolyodva a lány. - Kísértet jár a mekiben. Regina hirtelen köpni-nyelni nem tudott, csak nézett a lányra, hogy ez most komoly, vagy épp őt szemelték ki az aktuális napi szivatás céltáblájául. De látva a lány feszült arcát, hirtelen megérezte, hogy a másik komolyan beszél. - Hogy érted hogy kísértet? Ez most komoly? - kérdezte ő is elkomolyodva. - Hát nagyon úgy tűnik - mondta halkabbra fogva a hangját a lány. - Te nem voltál vagy egy hete, de ha megkérdezel bárkit aki volt, főleg az éjszakásokat, ugyanazt fogják mondani, amit én. Félünk, Regi, ez az igazság. Regina érezte, hogy ennek már fele sem tréfa, és megkettőzött figyelemmel nézett Szandira. - Te most szüneten vagy? - Aha- igazította meg a lány a szemüvegét. - Akkor gyerünk ki egy cigire, és közben mondj el mindent! |