A félelem étterme

10. fejezet

    Egy pillanatra mindkettejüknek megállt a szívverésük.

    - Ki az? Te vagy az, lány? - kérdezte Betti.

- Én vagyok.

- Hol vagy? - kérdezte Regina.

- Itt vagyok, Regi. Itt, mellettetek.

Súrlódó hang hallatszott, és fény villant tőlük pár méterre. A lány a víz tetején, valószínűleg egy kövön ült törökülésben.

- És…és most? - kérdezte Betti remegő hangon.

A lány felállt, hátratolta a fején a kapucniját. Betti felkiáltott meglepetésében. Tátott szájjal bámulta a kapucni alól kibukkanó arcot, amely azonban semmiképpen nem lehetett a tinédzserlányé, akinek a lány eddig a külseje és a mozgása alapján látszott. Ez az arc egy legalább középkorú nő arca volt, melyből két szempár fenyegetően méregette őket. A két lányt kísérteties hasonlatossággal egyik műszakvezetőjükre, Ágira emlékeztette.

A kurva életbe! - gondolta Betti. - Ez egy boszorkány. Már a teraszon éreztem, hogy nincs rendben valami vele. Tudtam, hogy be kellett volna néznem a rohadt kapucnija alá!

- Te meg ki a franc vagy...? - végül csak ennyit kérdezett inkább rémült, mint dühös hangon.

A nő elvihogta magát.

- Csak egy lány.

- Vezess ki minket ebből a pincéből, kérlek - fogta könyörgőre a dolgot Betti.

- Te már soha nem jutsz ki ebből a pincéből, Betti. És a barátnőd sem.

Betti már a sírás határán állt, és nem tudta, mit mondjon vagy tegyen. Regina ellenben nyugodtan nézte a nőt. A nő elhelyezkedett a kő közepén, aztán Reginára meresztette a szemét.

- Te nem is vagy meglepődve? - kérdezte.

- Nem - felelte tömören Regi. - Már odafent is nagyon gyanús voltál.

- Hm. Szóval gyanakodtál rám, és mégis belesétáltál a csapdámba. Miért?

- Mert kíváncsi voltam, hova vezetsz minket. És meg akartam tudni, mi ez az egész, ami mostanában az étteremben zajlik.

- Hamarosan megtudod - nevetett fel éles, furcsa hangon a nő . - Mint ahogy előtted néhányan megtudták már. Ők is utánam nyomoztak, és megpróbáltak elkapni. Te is megpróbálod?

- Ki vagy te egyáltalán? - kérdezte kíváncsian Regina. - Csak azt ne mondd, hogy természetfeletti lény, mert úgysem hiszem el.

A nő vidáman, de mégis fájdalmasan felnevetett.

- Mi tudsz te arról, hogy mi a természetfeletti?! De hamarosan meg fogod tudni... - mondta, és felállt.

Előző fejezet         Következő fejezet