A félelem étterme

12. fejezet

    - Na, akkor ismételje el még egyszer ezt a furcsa történetet, kedves Regina!

    Betti és Regi a meki pihenőszobájában ültek, vastag pokrócok alatt, forró teát kortyolgatva. Velük szemben az étterem vezetője, aki együttérző, tanácstalan arccal nézte őket, mellette pedig egy nyomozó, arcán sokkal kevesebb együttérzéssel.

- Háromszor elmondtuk már - sóhajtotta Regina.

- Oké. Szóval, maguk ketten lementek az egyik csatornanyíláson át a lenti csatornarendszerbe. Miért?

- Meg akartuk találni a...

- ...a boszorkány sírját- fejezte be a nyomozó a mondatot.

- Így van..

- Aki nem létezik.

- De létezik! - csattant fel Regi. - Mindketten láttuk.

- Ahogy az önök által említett lányt, akit se a térfigyelő kamerák, se senki más nem látott magukon kívül?

Regi és Betti tehetetlenül néztek egymásra.

- És ez a lány a csatornákon át levezette magukat valami...- pillantott korábbi jegyzeteibe a nyomozó.

- ...földalatti tóhoz- mondta monoton, beletörődő hangon Regi.

- Ami szintén nem létezik.

Regina tehetetlenül hátradőlt és Bettire nézett, aki a fáradtságtól már félig aludt.

- Az embereink lementek a megadott helyen a csatornába, de az önök által mondott helyen sem nyomokat, sem boszorkányt, sem földalatti tavat nem találtak. Mindössze egy régi kőomlás van azon a helyen, melyet a csatornamunkások sem tudtak kibontani, és nem is javasolják, mert veszélyes.

- Kőomlás...? - kérdezte Regina meglepetten.

- Igen- válaszolta a nyomozó. - Tó nincs. Sem boszorkány.

Az étteremvezető akaratlanul is elmosolyodott, majd meglátva Regina dühös tekintetét, bűntudatosan lesütötte a szemét.

- Nézze, kisasszony - mondta némileg enyhébb hangon a nyomozó, immár csak Reginának, mert Betti közben elaludt - nem lehet hogy másképp történt?

Regina kérdőn nézett rá.

- Nem lehetséges az - kérdezte vidáman a férfi -, hogy önök ketten munka után kicsit lazítva, hogy is fogalmazzak...némiképp illuminált állapotban, hiszen olyankor az ember nem tudja, mit miért tesz, valami rejtélyes indíttatástól vezérelve lementek abba a csatornába, mondván ilyet még nem csináltunk, jó buli lesz? Aztán, talán a ...khm, alkohol, talán a korábban látott sok horrorfilm, esetleg ezek együttes hatására, miután eltévedtek odalent, vizionálni kezdtek, és boszorkát, tavat képzelve maguk mögé bolyongtak az alagútban, aztán némiképp kijózanodva végül megtalálták a kijáratot?

Regina olyan tekintettel nézett a férfira, mint gyújtogató a vizes szalmára.

A nyomozó felsóhajtott és felállt, az étteremvezető kis szünet után követte.

- Mindenesetre, hölgyeim, örülök hogy semmi bajuk nem esett, és épségben vannak. Pihenjék ki magukat.

Regina félálomban még hallotta, hogy az étteremvezető és a nyomozó kimennek, és csendesen beteszik maguk mögött az ajtót, aztán Betti vállára dőlve ő is elaludt.

Odakintről, a zuhogó eső fátylán keresztül felvillanó villám fényénél mintha egy gonosz női arc vonásai rajzolódtak volna ki az ablaküvegen keresztül.

Előző fejezet         2. rész - A lidérc odalent