- Rövid az időnk, szóval én is rövid leszek - a rendőrnő hol Larát, hol a monitorokat figyelte.
- Ez a ti nagy tiktok-sztárotok egyszerűen veled akarta elvitetni a balhét. Ugyanis civilben drogdíler a drága, aki a tiktokból szerzett pénzt drogba fekteti, és azzal üzletel. A társa, az a másik lókötő, akivel párbajozni szoktak és veszekszenek, szintén benne van a bizniszben. Iagzából nem utálják egymást ők, csak a nézettség miatt csinálják a balhét, és mindig feleznek az ajándékokból kapott pénzen. Lara döbbenten csóválta a fejét. - Bizony! - bólogatott szomorúan a rendőrnő. - Sokan megtiszteltetésnek veszik, hogy ekkora nagy „sztárok” szóba állnak velük, és örömmel teljesítenek mindent...Nem akarok célozgatni – kacsintott - , de a leghülyébb téteket is megcsinálják. Lara bűntudatosan pislogott. - Ezek az alakok meg pont ezt használják ki. Minden szállítmánynak kell egy futár, és kell egy balek, akit amíg elkap a rendőrség, azaz mi, addig a valódi szállító szépen lelép. - Akkor én… - nézett döbbenten, de egyben dühösen is Lara. - Igen - bólintott a nő. - Te lettél volna, akihez a drogfutár kamu odamegy itt a temetőben, és beszélgetés közben csaptak volna le rátok a kollégák. Mire kimagyarázod, az igazi szállító lelép az igazi áruval. - Akkor most ők is ide készülnek a temetőbe? - Már itt is vannak – pillantott a monitorokra a nő. - És honnan tudták volna, merre vagyok? Követtek? - Rá vannak állva a telefonodra. Helymeghatározással követnek. Ezek profik. Legalábbis – mosolyodott el –, legalábbis ők ezt hiszik magukról. Lara ijedten kapott a zsebéhez. - Ne fáradj – mosolyodott el a rendőrnő. - Utólagos engedelmeddel kölcsönvettük a telefonodat. Természetesen az akció végén visszakapod. - Mi a fasz…? - kutatta Lara az üres zsebeit. - A négy srác...emlékszel? Egyikük a mi beépített emberünk. Amíg a boszorkát, azaz engem lestétek a bokorból, akkor nyúlta le a zsebedből. Most egy teljesen más helyen tartózkodik, és vezeti a hamis nyomra az emberünket. Lara elképedve hallgatta a nőt. Az elmúlt órákban egyre-másra érték az újabbnál újabb meglepetések, és mostanra már úgy érezte, kizökken az agya a sokktól. A rendőrnő, mintha érezte volna, mi jár a fejében, megnyugtatóan elmosolyodott. - Mindjárt vége. Larának hirtelen eszébe jutottak a többiek. - A barátaim! - ugrott fel. - Odakint vannak… - Szerinted csak ennyi eszünk van…?! - A terem hátsó részéből nyíló ajtón Lia lépett be nevetve, mögötte a többiek. - Mibe sodortál már megint minket, te bolond… Lara odafutott hozzá és megölelte. Attika és Ákos zavartan toporogtak, amíg egy ajtón berontó rendőr félre nem lökte őket. - Idő van! Elfogás! Mindenki készüljön! A terem megbolydult. A rendőrnő is felpattant, de még odaszólt Laráéknak. - Maradjatok itt! Hamarosan vége – azzal elindult kifelé a helyiségből. - Khm – állította meg Lia az ajtóban. - Lehet egy fura kérésem…? - Hallgatlak – nézett rá a nő. Lia a füléhez hajolt, és belesúgott valamit. A rendőrnő arcán széles mosoly jelent meg. Bólintott. - Nyomjátok! |