Lara és a para

10. fejezet

    - Elbájoló teremtés, aki látja, szerencsés – Lara elpirulva, de mosolyogva olvasta be a neki írt kommentet. Az elmúlt két napban alig volt megállása, mintha a fél város vele akart volna találkozni, és nem győzte válaszolni, vagy legalább láttamozni a rengeteg üzenetet.

Most is ijesztő sebességgel pörgött a kommentfal. Lara rápillantott a jobb felső sarokra. Ötezer néző, stabilan, már órák óta. Néha lejjebb ugrott kicsit, néha a hat-hét ezret is elérte. Lara felsóhajtott. Boldogan.

- Na mizu, te tiktokceleb - jött be vigyorogva barátnője, Lia a lájvba.

- Hát nem tudom, megköszönjem-e … - nevetett Lara.

Eszébe jutott a két nappal ezelőtti éjjel. Lia azt kérte a rendőrnőtől, hogy Lara, ha már ennyit szenvedett, hadd közvetítse élőben az elfogást. A rendőrök örömmel teljesítették a kérést, sőt még rá is tettek egy lapáttal.

Először a szellemnek öltözött rendőrnő közelítette meg a két „hőst” , akik, ahogy Lara pillanatok alatt több ezerre felugró nézőserege a röhögéstől ködfátyolossá vált szemén át láthatta, már közel sem voltak olyan nagylegények, mint akár egy órával korábban. Mindenüket hátrahagyva, rémülten ordítozva rohantak a temető kijárata felé, ám nem jutottak messzire.

Bár már hajnal felé járt az idő, a két ismert tiktokker elfogását és bilincselését több tízezren nézték élőben, és Lara telefonja szinte felforrósodott a kedvelésektől és követésektől. Mielőtt a powerbank is végleg lemerült volna, a lájkok több mint nyolc és fél millión álltak, követői száma pedig éppen átlépte a 200 ezret.

- Tényleg elkapták őket?

- Lara, te most akkor rendőr lettél?

- Kivel fogsz párbajozni legközelebb?

Csak úgy záporoztak a kommentek. Lara a párbaj szóra összerázkódott, de aztán felderült az arca, és mosolyogva válaszolt mindenkinek.

- Lényeg, hogy elhitték magukról hogy nagy emberek, akik mindent megtehetnek, aztán kiderült, hogy ők csak a tiktokon „sztárok” , a való életben senkik … pontosan! - olvasta be az egyik kommentet.

- Na adjatok 2 percet, mert már majdnem hat órája ülök itt – állt fel sóhajtva, és fáradt, de boldog nyugalommal nyúlt a párkányra helyezett bögréjéért.

Odakint, az ablakon túl, ezekben a pillanatokban tűnt el egy sötéten csillogó szempár.